Reggelente háttérzajként megy itthon a Napkelte műsora. A magam részéről régi nézője vagyok, de sajnos amióta a FIDESZ bojkottálja a műsort, eléggé visszaesett a színvonal. Nehéz úgy jó műsort készíteni, hogy nincs vitapartner, az ember elvitatkozgat magával, de mire megy vele. Szerintem ez a parlament és a politikusok hibája is, hogy mindenki magával beszélget, és nem vitatja meg a dolgokat, nem akar közös nevezőre kerülni senki. Ma ténymegállapításként közölnek az emberekkel dolgokat, mintha csak az – azaz csak az ő – az egy igazság létezne, és sokszor azt sem veszik észre, hogy ugyanazt mondják, csak másképp. Mindegy is, mert úgysem kíváncsiak az emberek véleményére. Szoktam olvasni különböző közéleti szereplők által irt blogokat, ahol néha egész értelmes viták alakulnak ki, amíg meg nem jelennek a szélsőséges gondolkodású egyének, akik azonnal követelik a kompromisszumra törekvő vitapartnerek törlését a kellő mennyiségű trágár megjegyzés kíséretében. Ezek az ex katedra kijelentések tudnak felidegesíteni, de nagyon. Ilyen az is, amikor egy politikustól „megmagyarázom, ha nem értené” típusú választ hallok a feltett kérdésre. Mint most a Napkeltében. Az SZDSZ frakcióvezetővel folyik a beszélgetés a költségvetés helyzetéről. Pótköltségvetés kell-e vagy csak átcsoportosítás az alig 14 napos költségvetésünkhöz. Mert ugye a krízis mégiscsak nagyobb, mint gondoltuk, és hiányzik amúgy vagy 200 milliárd.
Kérdés: „De az SZDSZ megszavazta a költségvetést?”
A válasz azonnal a reformokhoz nyúlik vissza. Elhangzik a kritika: így kérem nem lehet, ez a költségvetés csak tűzoltás volt, itt adóreform, vagy legalább is adóegyszerűsítés, a személyi terhek enyhítése mellett vagyonadók és reformok kellenek. Mert itt csak egy fél egészségügyi reform és egy oktatási reform ment végig.
Mi van??? Megszavaztuk, de nem úgy gondoltuk???
Na ez volt az a pont amikor nálam elszakadt a kötél. Az egészségügyi reformot hagyjuk szóra sem érdemes a változás. Nem gondolom, hogy az hogy kétféle kaja közül lehet választatni- hozzáteszem nem lehet, csak papíron- a kórházakban, meg a safe az ágy fölött már reform lenne, sokkal inkább felesleges felesleges pénzkidobás. Ami meg ez ügyben az emberek meggyőzését illeti, az több milliárdos népszavazásba torkolt a FIDESZ jóvoltából. Megint nem az kampányolt, akinek kellett volna, hogy a miértet megértsék az emberek. Pedig 300 forintnál sokkal többet pocsékolnak el családok a semmire.
De itt az állítólag befejezett oktatási reform. Én magam két generáció tanulási folyamatát tudom a hátam mögött. A nagyon szidott régi átkost, és a reform előtti, rendszerváltás utánit. A mait csak ezekhez tudom mérni és nekem a helyzet egyszerűen tragikusnak tűnik. A fennmaradás érdekében kizárólag a színvonal esését, a „ tömeggyártás” , a papíron diplomások tömegét kiontó iskolarendszert látom, ahova kettessel is be lehet jutni. Aztán ott vegetálunk a kredit rendszernek köszönhetően egy jó pár esztendőt. Még iskolán belül sem összemérhetők az azonos szakok, mert negyed annyit kell annak teljesítenie, aki fizetősre jár. Aztán ott az új csoda, az államilag finanszírozott idegen nyelvi képzés, ahol képzési díjat kell fizetni a tanulónak. A látszat szerint egy jó magasra emelt ponthatárral ide a „ krém” kerül be. Aztán, amikor a felvett- amúgy nyelvi felvételi nélküli - gyereksereg megjelenik, akkor nem győzik a színvonalat a béka feneke alá vinni. Mert ugye ide jár az is, aki akár több évet élt már külföldön, meg az is aki épp csak letette érettségivel a középfokú nyelvvizsgáját.(Na ennek színvonaláról is lehetne órákig írni.)
De ma nagyon jó módszerek vannak a színvonaltalanság leplezésére. A teszt rendszerű vizsga, a feleletválasztós vizsgakérdések, az iskolai honlapokon utolérhető szájbarágós óra előadásvázlatok még a hülyét is áttuszkolják az ilyen vizsgákon. És magas pontszám ide vagy oda, nem (csak) azok tanulnak itt, aki kiválóan beszélik a nyelvet, hanem akinek apukája meg tudja fizetni a tanulmányokat. Aztán közben lehet egész évekre szakmai gyakorlat címen világkörüli útra menni, vizsgaidőszakban a secpec alatt letett vizsgák után munkának álcázott hónapos sítúrán tengetni az időt, amíg mások itthon vizsgáznak. De megy a tiltakozás a magas képzési díj ellen. Javasolnám, próbálják ki ugyanezt külföldön megfizetni. A magyar oktatásnak magyarnyelvű képzés keretében kellene a diákokat magas színvonalú tudáshoz juttatnia és nem fordítva. A nyelvi képzési díjért még egy hónapot se lehet külföldi egyetemen eltölteni az összes mellékköltségét is beleértve. Cserébe itthon, a jól hangzó képzést megfizetni tudó szülő kocsit vesz ebből a pénzből gyermekének, hogy lássák a gyereke nem akárki. Hát a csóró fizetésű tanár meg küzdjön, hogy milyen módon szerezze meg a kölök azt a diplomát, nehogy már az iskola elveszítse a az „aranytojást tojó tyúkot”.
A minap olvastam egy blogban:
”Hétfőn kommunikáció szakosként szerencsém volt részt venni egy közgazdász szakos vizsgán. Európa és Magyarország gazdaságtörténete. A feladatsort, ami 5 tesztkérdésből és 3 kis esszéből állt nem fejeztem be, előbb kimentem. Mivel idén diplomázom a 2-es is elég lett volna. 3-as lett.
Azért hagytam ott, mert idegbajt kaptam az olyan tesztkérdésektől, amik rákérdeznek az egyetlen kötelező irodalom szerzőjére és ami olyan helyes válaszokat ad meg, minthogy a szántóföld, a hegyoldal vagy a sivatag közül a szántóföld alkalmas mezőgazdasági művelésre. A két esszé, amit kitöltöttem, a gimnáziumi történelem érettségi egy-egy tétele volt. „Mi vezetett az 1929-es gazdasági világválság kialakulásához?” „Mi az a hiánygazdaság?”. A harmadik esszékérdés nem tudom mi volt, nem olvastam el.
Vajon elég ezt és ennyit tudni a jövő közgazdászainak a közgazdaság történtéből?
Elég ez nekünk?”
Hát egy nagy baj van csak, mégpedig, hogy a "befejezett" oktatási reform alkotói (SZDSZ) szerint úgy tűnik: ELÉG EZ NEKÜNK!
Hát ezt lehet elérni konszenzus nélkül! Elborzaszt ez a szinvonaltalanság, nagyképsűség, önteltség, ami ma sugárzik a médiából, politikusokból és az emberek nagyrészéből is.
Várhatjuk a folytatást más területeken is.....