Hosszú ideje nem írtam semmit a blogba. Igazából ennek két oka volt: először az hogy a személyes életemben semmi olyan dolog nem történt, amit meg akartam volna osztani  a nyilvánosággal, Másrészt – és ez a fontosabb-  elegem lett a politikai show műsorból,  abból a kutyakomédiából, ami most  Magyarországon folyik.

Elegem lett abból, hogy egy papagáj kommandó állandóan ballib- komcsi  bűnbakokat keres, hogy szinte állandóan elmúltnyolcévezik, hogy simán lehazudja a csillagot is az égről. A pillája nem rezdül  egyetlen Fideszes politikusnak, szóvivőnek, miniszternek, miniszterelnöknek stb, ha  ma a tegnapi állításának az ellenkezőjét kell  az emberek szemébe vágnia. Elegem lett abból, hogy palira vegyenek mindenkit, hogy egy országot akarnak az orránál fogva vezetni a SEMMIBE. Igen a semmibe, mert szent meggyőződésem, hogy a Fidesznek – bocs- O.V.nek – egyetlen dolog fontos még ma is, nevezetesen a hatalmi  struktúra kiépítésének totálissá  tétele. Nulla gazdaságpolitikai  koncepcijuk van.  Azaz ami van, ami pappirra lett vetve,  az egy hablaty, mert a papír mindent elbír, még a Matolcsi féle érthetetlen, „tudományos”, unortodox megközelitést, és a mesésebbnél mesésebb ábrákat a „banánköztársaságról”.  Ami megvalósult ezekből, azok kizárólag azon  aprócska részek, melyekből a felső tízezer profitál.  Mert a hatalmon maradásnak ára van, és  ezért fizetni  kell.  Tekintélyes részt juttatni  oda, akiktől a hatalmon maradás függ.  Bármit megtenni, bármin és bárkin keresztül gázolni, bármi áron  biztosítani az autokrata, egyszemélyi vezetés  tartópilléreit.  Ennek pedig a legjobban a hajbókoló emberek felelnek meg. Nem számit, hogy kettős- beszéd van, nem számít, hogy  hülyét csináltak Magyarországból Európa előtt, nem számit ,hogy tisztára elszigetelődtünk, és a sor végén kullogunk alig két évi Fidesz-kormányzás után. Nem, itt csak egy számit, az amit O.V. elérni akar. Ehhez pedig csak  azokat tartja maga mellett, akik szervilizmusa határtalan, gátlástalanok, mert csak a pozíció és a pénz számít.  Puhatestüek és érdekkapcsolatok épitői. Az egész életüket a  névkártyák gyűjtése és az érdekkapcsolatok ápolásán át elérhető karrierépítés teszi ki.  Úgynevezett manager -  típusok, akik MINDENHEZ  értenek.

Ami  miatt most mindezt leírtam, az épp a köztársasági elnök  plágium ügye. A pont az i-n. Ő számomra a tipikus megtestesítője annak az emberfajtának, aki  mindenre képes, mások hátán, vállán  jut előre.  Egyetlen eredménye- az is  csapatban és nem egyéniben -  az elért olimpikonsága.  A csapat győz, ő veszit, de  olimpiai bajnok. Kéz kezet mos alapon  pontosan tudja, hogy milyen a mindenkori rendszer,  amiben előre akar jutni. Nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok viszik előre.  Fantasztikus  karriert hoz össze, már már hihető, hogy tényleg tud is valamit, ha a NOB  csúcsát akarja meghódítani. Aztán ez nem sikerül és erre begorombul.  Micsoda csapás, képes volt őt valaki megállitani az álmok kergetésében! Ő bizony  nem megy a süllyesztőbe. Hazajön és megköti a legnagyobb alkut, amit életében kötött. Paktum Viktorral. Mert neki csak „ az Isten  és Orbán Viktor létezik”.  Azonnal  a Fidesz alelnöki széke az övé. Hány  jó pártkatona  érezhette akkor azt, hogy hosszú évek kitartó munkájával   hiába lihegett a jobb  lehetőségért, Pali bá’ meg egyből alelnök. De  hát hiába, a senki azért senki, mert nincs neve,  neki  meg volt neve. Az nem számít, hogy  puhatestű és úgy hajlik, mint a nád.  Épp ez az a  (előnyös) tulajdonság,  amivel a rendszerváltás után Magyarországon  igen jól lehetett boldogulni.  Remek  helyzetfelismerés.  Csak várni kellett és belibbent a köztársasági székbe. Megmutatta annak a francos NOB-os bandának, akinek nem kellett, hogy lesz ő még nagy ember.  A technika nem számít. Minden megvehető, minden módszer megengedett.  Aki  leírja  az önéletrajzában azt, ami soha nem volt, azaz azt, hogy ő PHD,  - nem kisdoktor, hanem befejezett  tudományos fokozatú! – az bármire képes  a hazugságok terén.  A  sajtó és az internettes fórumok épp eleget foglalkoztak  mostanában ezzel.  A Ctrl C+ Ctrl V azért szerintem mégsem fejezi ki  eléggé a valóságot,  azt hogy hogyan is születhetett ez a dolgozat. Tudott egy olyan  kézirat  létezéséről, amiről akkor még kevesek.  Aztán csak a kártyát kellett ügyesen kevernie.  Ez nem sima másolás. Egyszerűen már maga a gondolat, hogy ezt beadom és meglesz a doktori, elrémisztően hangzik.  Az pedig, hogy nyugodt és tiszta lelkiismerettel  meg is tette, aztán pedig letagadja, arra szavakat sem találok. Erkölcstelen! De az is, hogy ehhez rengetegen asszisztáltak akkor is és most is.

Mindig vannak emberek, akik  vállalkoznak arra, hogy olyan dolgozatot  bíráljanak el, amihez  - mármint a téma- közük  nulla, mindig lesznek olyan emberek, akik  leírják, hogy bár a plágium fenn áll, de azért ez mégsem plágium, hanem fordítás.  Mindig lesznek  olyanok, akik  leírják, hogy  megfelel a dolgozat a korabeli elvárásoknak és  a doktori követelményeknek.  Szomorúnak tartom, hogy   ma  Magyarországon ki lehet jelenteni, hogy a „ doktor úr” nem tehet róla, mert senki nem mondta neki, hogy ilyet nem lehet csinálni. Még egy három éves gyereknek is van már annyi önkontrolja, hogy bizonyos dolgokról tudja, ezt nem lehet. Nem kell mondani! Számomra ez a dedo kategóriája,  vagy még az sem, mert még egy dedós gyerekeknek sem hazudunk és nem nézzük hülyének.  Ennek a dolognak sok  hamis szereplője van, és az nem kizárólag a főszereplő. Akik ezt a plagizálást megpróbálták eltusolni, mentegetni azt, amit nem  lehet,  azok számtalan becsületes  embert porig aláztak, vérig sértettek.

Borzalmasnak tartom, hogy   az első Fidesz reakció  a vizsgálóbizottság döntése után az volt, hogy azonnal  lezártnak tekintették az ügyet.   A köztársasági elnök vigyorogva mondta bele a kamerába, hogy nem mond le, mert a jelentés őt igazolta. Még borzalmasabb, hogy még most is azt mondta O.V., hogy a köztársasági elnöki pozíció sérthetetlen. Aztán azt, hogy rábízza, hogy lemond e. Ahelyett hogy januárban felszólította volna a lemondásra. Maszatolás= egyetértek veled.  Csak peched van , hogy rájöttek a csalásra.

Sajnos én egész éltemben szenvedtem az ilyen fajta megalázó játékoktól, mert soha nem tudtam ebbe a sorba beállni. Kaptam is rendesen a munkám során emiatt. Nem járok eleget pletykálni, nem beszélgetek- kávézgatokelegt a hasonló pozicióban levő vezető társaimmal.  Mivel munka téren nem lehetett megfogni, hát megindították a pletykaáradatot. Voltam én minden, a fantázia igen  elképesztő dolgokat tud eredményezni, és  a végén az ember azt sem tudja hogy ugorjon el előle.  Amikor  olyan teljesítményt raktam az asztalra, ami jóval több volt, mint amit a többiek tudtak, akkor el lettem tiltva olyan munkakapcsolatoktól, ami révén kiderülhetett volna, hogy  a  munkát én csináltam,  mások meg az asztalra tették.  

Mivel a becsületes emberből soha nem lesz puhatestű, igy  nincs is kiút  az ilyen helyzetből.  Két diplomával, nyelvtudással én is munkanélküli lettem, aki meg kitúrt, az a csúcsig jutott. Ma  van olyan miniszter, akinek diplomája sincs. Ö micsoda? Én túlképzett voltam. Na erről ennyit. Nekem pedig meg kellet elégednem életem legmegalázóbb kérdésével, amit 30 éves barátság után egy      „barát” –tól kaptam:   „Tulajdonképpen mihez is értesz te?”

Hát ezért is háborít fel a legnagyobb mértékben ez az egész plágium ügy.  Nem értem, hogyan  vannak olyanok, akik ebből a sok maszlagból, hazugságból és becstelenségből  egy percig is elhisznek akárcsak egy szót is. Értelmiségiek, tanult emberek, és hagyják magukat az orruknál  fogva vezetni!

Erkölcs, becsület, tisztesség…. és még sok dolgot sorolhatnék, amiről ma mint kihalt kategóriák lehet csak beszélni.  Olyanok mint a dinoszauruszok. Csak azt tudjuk, hogy  kihaltak, de a tudomány még ma is csak találgatja, mi volt a kihalás oka. Annak örülök, hogy akadt – még ha elvétve is - a doktorok között, aki felvállalta ellenvéleményét a plágium ügyben és nem állt be ebbe a hazug sorba. Örülök, hogy azért az igazság a végén kiderült, még ha következménye eddig  alig volt ennek az ügynek. A lemondás csak egy ici - pici lépés lenne, egy rég megérdemelt visszalépés.  Sokkal  elkeserítőbb, hogy másfél milliós fizetés, lakás kocsi stb. juttatások élete végéig megilletnek  egy olyan embert, aki  önerőből sehol se lenne.

 

Jó lenne felébredni, és  észre térni. Ezt ne tovább! Nem  csak miattunk! A GYEREKEINK MIATT!

 

Szerző: matronaza  2012.03.30. 09:40 Szólj hozzá!

   VÁDIRAT
AZ ORBÁN-KORMÁNY ANTI-DEMOKRATIKUS MAGATARTÁSA ELLEN

kiadja

A Kanadai Magyar Demokratikus Charta

copyright 2011. Október 23



A teljes anyag itt olvasható:
                                                                                         http://hungariancharter.com/magyarul/vadirat

 

Sajnos megrázó írás, de igaz! Mindenkinek el kellene olvasni és igen komolyan elgondolkodni azon, hogy ilyen országban akar-e élni!!!!!!!!!!!!!! Lehet elgondolkodni azon, hogy '56-ban miért harcoltak a magyarok, miért ment el külföldre annyi honfitársunk, és hogy az az ember, aki Nagy Imre és társai temetésén forradalmi beszédet tartott, az ma Horti politikájának legfőbb követője és egypárti hatalmi politika rendíthetetlen hive. A legmegdöbbentőbb része az irásnak a tájékoztatásról szóló elemzés, a 4 oligarha család uralma és elkötelezett támogatása O.V. mellett. Minden totalitárius diktatúra igy épült ki.

'56-ban a mi családunkból is apai ágán szinte mindenki elment. Magam sokáig gondolkodtam azon, mennyire erősnek kellett lennie annak a gyűlöletnek, ami a fennálló rendszerrel való szembefordulásnak ezt a módját hozta ki belőlük., Ma már teljesen megértem , hogy 40 év felett inkább a teljes ismeretlent választották anyagi és nyelvi háttér nélkül is.

Csodálkozom, hogy ennyire gyorsan lehet felejteni, a történelmünket megtagadni ill. abból semmit nem tanulni.  Ez a hajbókolás, a hatalomvágy lélektana!!!!!!!!!!!!!!!
                                                                                                                            

Szerző: matronaza  2011.10.22. 11:02 Szólj hozzá!

Címkék: közélet válság

ANNAK AKI NEM ISMERI!  NAGYON ÉRDEMES ELOLVASNI, HA LÁTTÁK, HA NEM A TEGNAPI ORBÁN INTERJÚT.

http://varanus.blog.hu/2011/09/14/fellegi_lehulyezte_orbant

Szerző: matronaza  2011.09.14. 20:38 Szólj hozzá!

A minap találtam ezt az írást az egyik kedvenc blogomon. Aktualitása talán senkinek nem lesz kérdőjeles, ha elolvassa. Minél nagyobb a trutyi, annál jobban virágzik a humor! Sajnos!

http://orulunkvincent.blog.hu/2011/08/30/az_idealis_magyar

Az a baj, hogy ez nem is annyira vicc, tényleg efelé haladunk........

Szerző: matronaza  2011.09.01. 13:38 Szólj hozzá!

http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/08/28/09/Ideje_lebomlo_anyagokba_csomagolni_a_XXI_szazad_termekeit_.aspx

 

Aki nem nézte az MTV1 MA reggel c. mai adását, annak ajánlom ezt a riportot adalékul az előző poszthoz.  Egy új "palack" adta lehetőségekről beszélgettek, a környezetvédelem fontosságáról. A beszélgetés sokkal messzebbre mutató ennél. Érdemes meghallgatni NOvák Péter szavait, amikor arról beszél, hogy a sok méregdrága játék helyett mennyit nyerhetnének a szülők egy kis kreativitással, az apróságokra való odafigyeléssel. No és az se semmi, amikor arról beszél, hogy hol is történik a legnagyobb változás az élet során. Amikor elkezdődik a könyöklés stb. Az individum túlértékelése korunk betegsége. El kéne ezen nagyon gondolkodni. Nem a sült galamb oldja meg a problémákat!

Szerző: matronaza  2011.08.28. 17:13 Szólj hozzá!

Engem mindig is nagyon erősen foglalkoztattak a gyereknevelés kérdései. A gyerek felnőhet úgy is mint a dudva, és lehet példaértékű is egy család szellemisége. Sajnos  egyre jobban azt érzékelem, hogy komoly gondok vannak az emberek fejében. Amikor én a gyerekkoromat éltem, még voltak szabályok, elvárások, követelmények, követendő példák. Ahogy nagyszüleink és szüleink is másképp nevelték a gyerekeiket, más felfogásban, más körülmények és lehetőségek között, úgy mi is sok-sok dologban más gyereknevelési elveket vallottunk magunkénak. Azt azonban hiszem, hogy egy szülő azt a morális értékrendet, amit őseitől kapott, azt tovább kell adja. Vannak szabályok, az együttélésnek vannak normái. Ezek óhatatlanul változnak, és két ember összekerülésével kell, hogy csiszolódjanak is. Aki ezt tagadja, az a káosz híve. Azért is írom le a véleményemet erről a kérdésről, mert nap mit nap szembejön az emberrel számtalan megmagyarázhatatlan szülői magatartás, és mintha a józanész hiányozna belőle.

.A „minden úgy legyen, ahogy a gyerek akarja” nevelés véleményem szerint igen gyorsan megmutatja abnormális voltát. Egy gyerek számára a szeretet a legfontosabb, de nem a majomszeretet. A neveléséhez az semmi képen nem tartozhat hozzá, hogy nem mondunk NEM-t neki, mert attól lesz jó anya az anya. Nem állítunk korlátokat a határait feszegető kisgyermekkorban elé, mondván még kicsi, úgysem értené. A korlát nem feltétlenül jelenti a korlátoltságot, mint ahogy a szabadság is sokszor csak szabadosság. Ha hisztizik, nem baj, majd kinövi, és amúgy úgyis abbahagyja, ha engedünk neki, előbb utóbb ezért ráhagyjuk a dolgokat. Elvárjuk, hogy játsszon a tízmillió játékával, de nem tanítjuk meg játszani. Igaz ezt már magunk is elfelejtettük, de nem is nagyon vágyunk rá, mert strapás gondolkodni, és mindig és mindig új dolgokat kitalálni a játék során. Az a szülő, aki kihagyja a gyerekkel való önfeledt játék örömét, nem is ismeri meg a gyerekét soha. A játék közben lehet a gyerekkel legjobb és a legbensőségesebb kapcsolatot kiépíteni. Tudom, hogy sokkal jobb olvasgatni, a fotelből nézni a magában játszó gyereket és elolvadni attól, hogy de szép is ez a gyerek.Okosan és önfeledten játszani sok felnőtt már nem tud. Kötelsségből pedig nem lehet játszani. Aztán azért vesznek még újabb és újabb kütyüt - mütyürt, mert hamar ráun a már meglévőkre. A kocsiban utazásra játéknak alig nevezhető marhaságokkal biztosítják be magukat, hogy alkalom adtán legyen mit hátradobni a bömbölő kölöknek, hogy egy kis időre újra csend legyen. Sétára úgy indulnak, hogy a gyerekkocsitól a kedves mamáig karácsonyfa kinézetű minden, ahova akasztható, fektethető, betuszkolható valami, oda begyűrnek a gyerek kívánsága szerint bármit, mert elhangzik az” Azt is, azt is vigyük” utasítás. Semmit nem hagynak abba, amikor azt kell, hanem akkor, amikor azt a gyerek akarja, vagy kikényszeríti. Igaz, ettől mindenki tajt kivan, de „mi jó szülők akarunk lenni, első a gyerek”.

 Aztán a mai gyerek akkor fekszik, akkor mosdik, amikor akar. Ha hiszti közben csomókban tépi ki a haját, akkor sír az anyuka is vele együtt, a legtöbb szülőnek nulla fogalma van arról, hogy mit is csináljon vele. Legtöbben menekülésre fogják a dolgot, eltüntetik a toporzékolót a publikum elől, mert milyen ciki már, hogy más is látja. Miért is? Ha ez életkori sajátosság, akkor semmi különös sincs benne, ha idegenek előtt tör ki a hiszti. Vagy mégiscsak van némi probléma????

Véleményem szerint a 2 éves, a nyiladozó értelmével és a dumás kedvességével már sok mindent megért, de azt nem, hogy elvárjuk tőle, hogy tartsa be az ígéretét. Az ajnározás és az értelmetlen kényeztetés rendszerint nem a gyereknek, hanem a környezetnek, az ismerősöknek szól. Nem akarunk lemaradni! Zajlik a verseny, a ki ad többet a gyerekének.Nem ritka, hogy a 2 éves gyereknek BULI van a szülinapján, amikor a gyerekek gyakorlatilag szétdúlják a lakást, a szülök meg tapsikoltak, hogy mennyire aranyosak. A 6 évesek már alvó partit tartanak. Nem értem mi ez? Alszunk, vagy traccsolunk a barátnőkkel az ágyban, közben párnacsata, vagy csak ugrálunk az ágy tetején, vagy rohangászunk a lakásban éjfélig, felcipelve a szobába kajától az üdítőkig mindent? Akkor meg mitől alvó parti ez? De nagy sikk az tuti, nem gyerek az, akinek a barátnői, barátai még nem jöttek át egy egy éjszakára. Van olyan gyerek a környezetemben, aki 2 évesen kétkerekű biciklit kapott kis oldalkerekekkel. Igaz rákérdeztek a szülők a bölcsiben, hogy a dadus mit gondol, az meg ráültette a kölköt a nagyok bicajára, és lám nem esett le. Akkor meg mi a gond, vegyünk egyet. Tolni viszont nem akarják, éppúgy, mint ahogy nem játszanak legtöbben a gyerekkel a játszótéren sem. Nap, mint nap látom, hogy a gyerekek unatkoznak a játszótéren, hinta, mászókázás, ücsörgés a homokban, miközben az anyukák traccspartija zajlik a partvonalon. Mert gyereknek gyerek a társa??? A jobbak arra vetemednek, hogy leülnek a homokozó szélére, és ott ülnek hallgatagon, vagy folyamatosan biztatják a kölköt, hogy játsszon egyedül a homokozóba berakott száz játékkal. Ami végkép kiüti nálam a biztosítékot, az azoknál a mondatoknál kezdődik, hogy „semmire sincs időm, mert a gyereket szórakoztatni (mit jelent ez?) kell.” Nem, a gyereket nem szórakoztatni kell, hanem foglalkozni vele. Óriási a különbség!!!!

A másik játszótársnál tett látogatással az aznapi szórakoztatás kipipálva. A bölcsiből,oviból a gyereket úgy hozzák el, hogy előtte bevásárlás és egyéb teendők elintézve, mert ha együtt mennének, akkor a fél pultot berámolja a gyerek a kosárba, és naná hogy semmi nem kerül vissza a polcra, mert akkor kitör a hiszti. Otthon nem a gyerek rámol el, a lakás gyakorlatilag használhatatlan a százfelé dobált gyerekjátékoktól. Anyuka úgy főz, hogy a pólyás gyerek a hasára kötve, a másik kicsi mellette, a széken állva matat a konyhapulton. Agyrém! A gyereknek nem a konyhában a helye.

Amikor én gyerek voltam legalábbis ez nem így volt. Amikor az én gyerekem kicsi volt, akkor sem ez volt a normális. Még létezett, és igen jó szolgálatot tett a járóka, a nagyobbaknak a szobája ajtajára a kis rács. Ja hogy ez ma is van, csak nem használják? Miért is nem? Mert a gyerek már pár hónaposan sem képes egyedül maradni? Mert ahhoz van szokva, hogy valaki folyton folyvást őt babusgassa? A kisbabakor eleje valóban arról szól, hogy a gyereknek minden szükségletét ki kell elégíteni, mert ösztönlény. De ahogy nő, úgy változik és ismeri fel a világot és saját lehetőségeit. A lehetőségeknek azonban mindig korlátai is vannak. Nem lehet bármikor bármit tenni, mert egyszerűen az emberi szervezet sem tűr el bármikor bármit. Ahogy nem nyúlunk a konnektorba, épp úgy nem zsírkrétázzuk össze a szoba falát sem. A gyereknek és a szülőnek épp úgy szüksége van alvásra, nyugalomra, mint beszélgetésre vagy játékra. Nem jó, ha egy 4-5 éves gyerek álladóan a szülői ágyban alszik, mint ahogy az sem, ha a terhek a szülők között nem oszlanak meg. Anyuka a robot, apuka meg elmegy reggel és hazajön este, mert ugyebár valakinek el kell tartani a családot.

Akkor most kanyarodnék vissza ismét az első mondatomhoz. Igenis kellenek szabályok, napi ritmus, elvárások a gyerek felé is. A szülő nem robot. Eleink 5-6 gyereket neveltek fel úgy, hogy teknő volt, gyúrták a tésztát stb., és három műszakban dolgoztak mindketten. Sokszor elgondolkodom, hogy mégis normálisabb gyerekeket neveltek fel, mint manapság sok „okos” szülő.

Egy gyerek megérkezése a családba nem jelentheti a korábbi értékeink teljes sutba dobását. Épp elég, ha kis időre az életritmus megváltozik.

Ahol nem ez a módi, ott gond van, méghozzá komoly gond a neveléssel, az elvekkel. Általában az a tapasztalatom, hogy ezek a szülők gyereket akartak ugyan, de elfelejtettek felkészülni a feladatra. Azaz a korábbi elképzelésük szerint erre nem is kell, mert a baba az csak eszik meg alszik, a többi meg jön magától. Ha ez így van, akkor mitől hisztizik, mitől mond ellent, mitől eszik, vagy épp nem eszik, miért nem akar egyedül aludni, játszani stb. A problémákat a szülőnek kell megfejtenie. Kiderül, hogy mégis csak gonddal jár egy gyerek, a kicsi gyerek kis gond, a nagyobb nagy gond. És még nem is tartunk az iskolánál. A minap láttam egy riportot az iskolakezdés költséges voltáról. A stúdióba bevittek egy csomó felszerelést: táska, tolltartó, stb. a riporter meg akarta tudni, mi az átlag, ill. melyik az a tárgy, amit a legtöbben megvesznek. Nagyjából az volt a válasz, hogy nagyon fogy a 30 000 ezer forintos iskolatáska, amiben van tolltartó, fényvisszaverő háromszög, üres tornazsák, és még egy pár haszontalan apróság ( pénztárca), és rajta van a Hallo Kitti felirat a lányoknak,  a fiuknak meg a mittudoménmi. Agyrém!

Meggyőződésem - és nem azért mert Ranschburg Jenő szavain nevelkedtem , hanem mert józan paraszt ésszel is beláthatónak gondolom-, hogy adni csak úgy lehet, ha az ember kap is. Pénzzel nem lehet szeretetet venni. Aki 2 évesen zsarolja a szüleit, azok meg várják, hogy majd kinője akarnokságát, az a  gyerek a kora előrehaladtával vajmi keveset fog tudni az együttélés normáiról, az igaz családi lékkörről. A gyereknek bármilyen életkorú is, mindig mindet el lehet és kell magyarázni, csak az ő nyelvén kell megtenni azt, és mindig következetesen!!! Az engedékenység a következetesség ellenfele! Következetesnek és kitartónak lenni, ez a legfáradtságosabb dolog a világon, de  - mivel kipróbáltam- csak azt tudom mondani NAGYON MEGÉRI! A többi csak majomszeretet!

 

Szerző: matronaza  2011.08.28. 09:55 Szólj hozzá! · 2 trackback

 

Itt jártam.

Salamanca, a világörökség része. Élménybeszámoló helyett itt egy csodaszép video !

 

Sajnos egy időre ez volt az utolsó út Madridba. De mindíg hagyni kell valamit, ami miatt vissza kell menni. Nekem ilyen a Prado. Megvár és nem lehet betelni vele.

 

 

Jó szórakozást mindenkinek!

Szerző: matronaza  2011.08.10. 18:27 Szólj hozzá!

http://nepszava.com/2011/06/magyarorszag/orbanek-megadoztatjak-a-nyugdijasokat.html

 

A mai Amerikai Népszavában ott a válasz az előző bejegyzésemre. Kár hogy nem tettem el a garancia vállalási nyilatkozatát a Fidesznek ill az Elnök úrnak ( azóta a köztársasági jelző lemaradt)

Szerző: matronaza  2011.06.03. 21:07 Szólj hozzá!

"A hazugság két alapvető fajtára osztható:a kegyes hazugságokra és a kegyetlen hazugságokra. A kegyetlen hazugság az, amelyről tudják, hogy hazugság. A kegyes hazúgság önmagában nem valótlan, de elhallgatja az igazság lényegi részét. Ami persze nem teszi igazabbá vagy megbocsáthatóvá, éppoly káros, mint a másik fajtája. Az a kormány, amely cenzúrája révén visszatart lényeges tudnivalókat, nem demokratikusabb, mint az a kormány, amelyik egyszerűen csak  hazudik." ( M. Scott Peck: A járatlan út)

Nekem ez az idézet hűen tükrözi a mai valóságot de az elmúlt húsz évet is. Sajnos jobban illik a Fidesz kormányra, mint összes többi elődjére. Az a párt, amelyik a választások elött egy totál semmitmondó kampányt folytatva nagyon de nagyon vigyázott arra, hogy számonkérhető igéretei ne legyenek, csak olyat mondjon, ami piszok jól hangzik és tuti tetszeni fog a zembereknek (PL szavatoljuk a nyugdíjakat, vagy megvédjük a magánnyugdíjpéztárakat stb), most gyökeresen az ellenkező irányba megy( ha van itt egyáltalán irány). Nem érdemes sorolni ezeket, mert nincs köztük egy sem, ami ma igaz lenne. Ellenzékben egyetlen vezérelv volt számukra fontos. Mindent  lesöpörni, ha jó ha nem, mindent megvétózni a kormány(ok) terveiből, mert akkor nem  nekik marad a dicsőség, hogy megmentik kis hazánkat. Amióta hatalomra kerültek más sincs, csak kűzdelem, harc, függtlenségi háború. Harc mindenkivel szemben, aki nem azt gondolja amit ők, legyen az IMF, EU, adosságcsapda vagy munkanélküliség, szocik vagy bárki más.

A sokadik terv születik- Szél Kálmán, Semmelweis, stb,  mindegyik tele régóta ismert fogalmakkal, ideológiai maszlagokkal, de semmi konkrétummal a megvalósíthatóságára vonatkozóan. Megszellőztetnek elképzeléseket, aztán várják a hatást. Ha rossz nagyon a fogadtatás, akkor visszakoznak egy kicsit, vagy nagyon(senki nem mehet a nyugdíjkorhatár előtt öregségi nyugdíjba, minden más módját a nyugdijnak megszüntetjük, vissszamenőlegesen felülvizsgáljuk, szociális ellátássá alakítjuk).

A másik  favorizált cselekedetük a hívjunk mindent másképp. Átkeresztelnek mert minden rossz, amit nem mi alkottunk ( súlyponti kórháztól kezdve a Moszkva  térig). Pedig a zemberek rájöhettek volna már arra, hogy nincs új a nap alatt. Most épp minden Nemzeti.....

Na és imádják a konzultációt. Abszolute nem zavarja őket, hogy semmi lényeges kérdést nem tesznek fel, csak úgy látszik, hogy baromi fontosat akarnak tőlünk. Egyértelmű válaszadás, vagy a zemberek többsége által megitélhetetlen probléma= szociális konzultáció. Nem látom be, hogy egy átlag ember milyen őszinte választ adhat arra a kérdésre, hogy befagyasszák-e a rezsiköltséget, vagy megtörjék-e a gyógyszerlobbit. Sajnos a zemberek azt  ikszelik, amit sulykolnak beléjük, azaz az igent, és a többség még ma is elhiszi, hogy Orbán a haza nagy megmentője.

OV és csapata átszervezi Magyarországot, és rendet csinál. Csakhogy a rend és a káosz elég kicsi távolságra vannak egymástól és elválaszthatalanok is ráadásul. A mániákus rendszeretetből sokkal nagyobb káosz keletkezhet mint azt gondolnánk és fordítva.

Félek, hogy mire eldől, hova is visz ez az út, a hazugság maga alá temeti az országot, és mindegy mennyire volt kegyes a hazugság.  A hazugság mindig hazugság marad, még akkor is, ha az aki elköveti, nem ismeri el annak tényét. (OV a szemünkbe mondta ezt, azaz ő az egyetlen igaz ember kis hazánkban).

 Van még egy baj azonban a hazugsággal, nevezetesen az, hogy annak, aki hazudik, egyre több és nagyobb hazugságra van szüksége ahhoz, hogy az igazság látszatát fenttartsa.

Kár hogy mi vagyunk a szemvedő alanyai.

 

Szerző: matronaza  2011.06.01. 22:31 Szólj hozzá!

 

Forrás: Hvg Hetilap 2011.8 szám

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekes táblázatok, különösen a 2. Azért ez a 4 milla éves többlet nem rossz. Ügyes trükk!

 Mennyivel egyszerübb így honorálni a felső tizest, mint a viszkisüveg vagy Nokiás doboz, vagy az ál alapitványokon keresztüli pártkasszás pénzek.

Kár hogy ezt is mi fizetjük. A költségvetésbe befolyó kevesebb Szja  igen módos zsebekbe vándorol. A hiányt meg nekünk kell pótolni. Közpénz, édes közpénz, de illanó valami vagy!

A  ciklus elején lecsökkentették a honatyák pénzét, mondván a spórolást magukon kezdik. Aztán szép csendben visszatornázták. Most kaptak egy kis visszamaradó Szja-t. Hány olyan képviselő van ott a 2 milliós plafon környékén? 

Nesze neked kezet csókoló Viktor - imádó öreg néni!

Méghogy senki sem járhat rosszul!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: matronaza  2011.02.27. 18:49 Szólj hozzá!

 Nyílt levél Orbán Viktorhoz!

 Dr. Dániel Péter írása

Tudod kedves Viktor, mostanában nagyon sokat gondolok Rád, sokat gondolkodom Rólad és a tetteidről. Talán azért is, mert nem is olyan rég még az egyik nagy példaképem voltál, ráadásul pedig meglepően sok a közös vonás is az életünkben. A példaképem volt az a fiatal demokrata, az a szabad és jó hírű férfi, az a bátor és értelmes jogász, aki a rendszerváltozásunk hajnalán elmondott egy történelmi jelentőségű beszédet a Hősök-terén, kockáztatva ezzel akár a szabadságát, a későbbi pályafutását és a karrierjét is. A példaképem volt ez a fiatal „forradalmár”, mert úgy  láttam, hogy félelmet nem ismerve, bátran küzdött egy új és szebb világért, a szabadságunkért és a demokráciáért. Igyekszem hát méltóvá válni e példaképemhez. Mostanában sokat tűnődöm, hogy vajon miket mondana az a fiatal forradalmár, ha találkozhatna a jelenlegi önmagával. Talán a „földbe akarná döngölni” a jelenlegi önmagát és milyen igaza volna.

Tudod Viktor, mi egyhelyütt katonáskodtunk, hiszen az akkori „előfelvételis” rendszer és a szocialista óvatosság jegyében minden, kissé gyanús jogász-jelöltet a messzi, zalaegerszegi laktanyában képeztek ki a hazánk védelmére. Emlékszel még az illegális sörözésekre a kantin mögött? Aztán egy helyütt, az ELTE Állam és Jogtudományi Karán csodálkoztunk rá a római jog kristály-tiszta és koherens rendszerére, tanultunk a legalapvetőbb és elidegeníthetetlen emberi és polgári jogokról, no meg persze a büntetőjog zárt, szigorú és logikus rendjéről is. Emlékszel még az illegális sörözésekre a büfé mögött?

Később pedig egyhelyütt tanulgattuk a DEMOKRÁCIÁT és vitatkoztunk róla,sokszor éjszakába nyúlóan, a Bíbó István Szakkollégium épületében, a  demokratikus gondolatok fellegvárában. Nomen est omen. Emlékszel még az éjszakába nyúló illegális sörözésekre?

 Azon is sokat tűnődöm mostanában, hogy vajon mit szóltunk volna akkoriban, ha valaki egyszer csak belépett volna a szobába, a vita közepén, úgy 2-3 sör után, és ezeket mondta volna nekünk :

---Tudjátok lesz majd 20 év múlva Magyarországon egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszere, melyet majd a parlamentáris demokrácia helyett kínál fel a nemzetnek az akkori miniszterelnök, egy elsöprő, 2/3-os választási győzelmet követően. Erről az új rendszerről korábban senki nem hallott és semmilyen jogi háttere sem került kidolgozásra. Ezzel az új rendszerrel kapcsolatosan soha, senki, egyetlen egyszer sem egyeztet majd, egyetlen ellenzéki párttal, civil-, szakmai- vagy érdek-képviseleti szervezettel sem. Ennek az új, furcsa és teljességgel kidolgozatlan rendszernek az lesz majd a hivatkozási alapja, hogy az akkori miniszterelnök - már a választások éjjelén - forradalomnak fogja nevezni a demokratikus választásokat, előkészítve így a terepet a különböző rendkívüli intézkedéseknek a kormány részéről. Aztán az új rendszer jegyében a kormányzat megszüntet majd minden egyeztetést az ellenzéki pártokkal, sőt még a törvényjavaslatokat is csak és kizárólag egyéni képviselői indítványként fogja majd benyújtani a Magyar Országgyűlésben, tudatosan megkerülve és negligálva ily módon még a parlamenti bizottságokat is. Az új rendszer jegyében a kormány megszüntet majd minden egyeztetést és konzultációt a társadalommal és a civil-szervezetekkel. Az új rendszer jegyében a kormány folyamatosan demagóg pótcselekvéseket fog végezni, a felelős kormányzati munka helyett. Az új rendszer jegyében visszamenőleges hatályú, törvénytelen-törvényeket fognak majd sorozatban hozni, melyek sértik a legalapvetőbb és nemzetközi egyezményekkel is védett jogelveket, a hazai jogállami normákat, sőt az elidegeníthetetlen emberi jogokat is. Az új rendszer jegyében eltörlik majd például az előzetes letartóztatások felső, garanciális időhatárát, lehetővé teszik házkutatások tartását házkutatási engedély nélkül, és gyermekeket is elzárásra ítélhetnek, csekély tárgyi súlyú ügyekben. Az elzárásokról pedig akár bírósági titkárok is dönthetnek majd, hogy így később, az esetleg oda is kinevezett pártkatonák - lásd Stumpf István alkotmánybíró úr törvénytelen kinevezését - segítségével esetleg meg tudják majd félemlíteni a demokratikus ellenzék vezetőit, vagy elnyomást tudjanak gyakorolni a büntetőjog eszközeivel, tetszésük szerint, bárki ellen.

 Az új rendszer jegyében egyébként majd indoklás nélkül lehet kirúgni a közszféra területén dolgozó terhes édesanyákat vagy az éppen betegállományban lévőket is. Az új rendszer jegyében, visszamenőleges hatállyal emelnek meg majd adókat, természetesen ezt is úgy, hogy senkivel, így az érintettekkel sem egyeztetnek.---

Azon tűnődöm, hogy mit válaszoltál, mit válaszoltunk volna ennek az embernek, miközben előadja ezeket az antidemokratikus képtelenségeket. Lehet, hogy végigkergettük volna a Ménesi úton?

Tudod Viktor, nekem a jogi karon Fodor Gábor tanította a filozófiát és az etikát. Tudod, az a Fodor Gábor, aki számos társával együtt már évekkel ezelőtt elhagyott Téged és a FIDESZ-t, valahol félúton a Simicska-féle cégbirodalom kiépítése és a párt teljes, bolsevik típusú és vezérelvű centralizációja között. Ők már akkor látták, amit mára már az egész nemzetközi közvélemény és persze a hazai, józan és értelmes demokraták is látnak. Tudom, hogy kb. 2,5 millió szavazód még nem látja ezt, de hidd el, az ősz végére már ők is látni fogják. Keserves lesz az ébredésük. Nagyon sok honfitársammal együtt figyeltük döbbenten az 1998-2002 közötti hatalomgyakorlásotokat, az önkényeskedő túlkapásokat és törvénytelenségeket. Döbbenten figyeltük a pökhendi, demokratához és felelős politikushoz is méltatlan, „döglött dakota lovas”válaszaidat a jogos és súlyos vádakra, kérdésekre. Aztán 2002-ben már nemcsak döbbenten, hanem egyre növekvő rémülettel is figyeltem, figyeltünk, egyre többen. Rémülten vettem észre, hogy a beteges hatalomvágyad immár teljesen elvakított, hogy a parlamentáris demokráciát megtagadva, felelőtlen utcai politizálásba kezdtél. Rémülten figyeltem a megváltozott retorikájú beszédeidet, melyekből egyre inkább sugárzott a türelmetlen és erőszakos, demokratához méltatlan gyűlölet. Rémülten figyeltem, hogy a 2006-ban, a Gyurcsány Ferenctől elszenvedett választási vereséged aztán végleg átszakította a gátat Benned és már nemcsak ademokráciának, de a jognak, sőt a józan észnek is hátat fordítottál. Rémülten néztem, ahogy vérig sértett önérzeted, vélt megaláztatásod miatt már be sem jártál a magyar Országgyűlés épületébe, és ahogy az üres széksorok vádlón kiáltottak minden értelmes demokrata felé. Tudod Viktor egy demokratikus választáson mindig van ám vesztes, de ettől „a haza még nincs ellenzékben”!

 Kedves Viktor, a demokrácia nem egy felesleges „duális erőtér”, melyre nincs szükség. Tudod, a demokratikus baloldal nem torzult genetikailag, sőt, furcsa anyagból sincs gyúrva és nem veti magát törvényszerűen a saját nemzetére. Tudod, Viktor, ezek demokratához méltatlan, veszélyes gondolatok, ám és főleg nagyon-nagyon messzire vezetnek. Tán emlékszel még rá, Viktor, hogy a demokratikus baloldal nem élt vissza a maga 2/3-os hatalmával 1994-1998 között és nem harsogta, hogy„genetikailag torzult jobboldal 2 igazságtalan háborúba sodorta hazánkat” és bizony ezenkívül is sok-sok törvénysértést követett el a történelmünk során. Tudod, Viktor, a Trianon-hisztéria, a Horthy-nosztalgia és az avítt szentkorona-tan nem ad ám megoldást a modern kihívásokra. Főleg pedig nem helyettesíthetik a felelős és értelmes kormányzati munkát. Amúgy, remélem, hogy Pozsgay elvtárs jól halad a szentkorona-tanos alkotmányozással, gondolom őt leszedtétek már a Kubatov-listáról is, amolyan megtért „házi-komcsiként”.

Döbbenten és rémülettel figyeltem a polgári-körök kiépítését és az azokból törvényszerűen kisarjadt, jobbik-gárda mozgalmat, melyek már nemcsak a demokráciát, de nemzetbiztonsági érdekeinket, nemzetközi megítélésünket és hazánk békés jövőjét is nyíltan sértik, veszélyeztetik. A gárda-perben az egyik felperesi beavatkozó jogi képviseletében vettem részt, és így talán én is hozzátehettem ügyvédként valamit ahhoz a sikerhez, hogy végül is jogi úton betiltásra és feloszlatásra került a ?magyar gárda? a felelőtlen utcai politizálásodnak és gyűlölet-kampányodnak e „törvénytelen gyermeke”. Szomorúan látom persze ügyvédként és törvénytisztelő állampolgárként, hogy az időközben jogerőssé is vált bírósági ítélet betartatásáról természetesen Te sem gondoskodsz. Itt jegyezném meg egyébként, kedves Viktor, hogy ha pár száz megtévesztett és felhergelt fiatal ráront a nemzet fővárosára, barikádokat emel a semmiért és felgyújtja a TV székházunkat, akkor a demokrácia joggal védheti meg magát. Vigyázz kérlek, mert ráadásul nagyon veszélyes precedenst teremthet a felmentésük és rehabilitációjuk.

Mindezek alapján talán megérted már, hogy pár nappal ezelőtt miért nyomtam egy kaszinótojást az egyik „Orbán-bullád” közepére. Ha nem is a ?nemzeti együttműködés gránit talapzatán?”, de a polgári engedetlenség morális, illetve a bíbói demokratizmus és szabadság talaján állva, felháborodva és kétségbe esve. Nem bohóc tréfának szántam, vagy mai divatos szóval élve, nem „celebkedésnek”. Kétségbe esett sikolynak, segítség kérő kiáltásnak szántam. A világ felé, Európa felé, a hazám, Magyarország felé, meg persze minden értelmes és józan, szabadság-szerető demokrata felé.

 Döbbenten látom ugyanis, hogy időnként már csak a művelt és demokratikus Európa segítségére számíthatunk, a saját kormányunk törvénytelen ámokfutásával szemben. Lex-Járai. Média-csomag. Ugye emlékszel még kedves Viktor : „A HAZA NEM LEHET ELLENZÉKBEN!”

 Így tiltakoztam hát, mivel az általatok kiadott és kötelezően kifüggesztetett politikai kiáltványt jelképnek tartom. Az önkényes és dilettáns kormányzati hatalomgyakorlás jelképének. A demagóg és értelmetlen kormányzati pótcselekvések jelképének. Az elvtelen politikai hűségnyilatkozatok jelképének. A „Cipolla”-féle, cinikus, hazug és groteszk varázslat jelképének. Hiszen hazánkban már nem a nemzeti együttműködés a tét, hanem a demokráciánk megőrzése. Az a tét, hogy tagjai tudunk-e maradni az Európai Uniónak, a művelt, demokratikus világnak. Az a tét, hogy meg tudjuk-e egyáltalán őrizni a parlamentarizmusunkat, a jogállamiságunkat és az Európai kultúr - körhöz méltó, modern és koherens jog-rendszerünket. Az a tét, hogy vajon folytatjuk-e felelőtlen robogásunkat az IMF-fel és az Európai Unióval szemben, az államcsőd rémisztő szakadéka felé és végképp elszegényedünk, leszakadunk-e Európától. Egy ember gátlástalan és beteges hatalomvágya miatt. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr egyéni ambíciói és érdekei miatt. Miattad, kedves Viktor.

 De hát tudod Te ezt, kedves Viktor, hiszen egyszer az egyik „lendületes” beszédedben, több más meglepő dolog mellett, azt is mondtad nekünk : „Kedves barátaim, van élet az Unión kívül is”.

Én most nagy-nagy tisztelettel és demokratához méltó óvatossággal ezt mondom Neked:  Kedves Viktor, van élet ám a miniszterelnökségen kívül is!

Kérlek, ne rombold le felelőtlenül azt a demokráciát, mely a Te nagyon gyors és kezdetben még nagyon megérdemelt felemelkedésedet is lehetővé tette, s mely Téged és családodat is gazdaggá, befolyásossá és hatalmassá tett. Kérlek, hagyd meg nekünk a rendszerváltozás óta közösen elért sikereinket és ne hazudd azt a szemünkbe, - egyéni és önző érdekeidtől vezérelve -, hogy az elmúlt 20 évünk csak valami zűrzavaros időszak volt, melyben még önrendelkezési jogunk sem volt. Hiszen volt önrendelkezési jogunk és együtt építettük fel azt a demokratikus jogállamot, melyre a törvényszerű hibák ellenére is, mind büszkék lehetünk, s melyet Európa is befogadott és elismert

 Bevallom, egy dologban azért egyetértünk a NENYI buta és hazug szövegével kapcsolatosan. Az 1998-2002 közötti időszak azért tényleg elég zűrzavarosra sikeredett... A Simicska és Schlett-féle cégbirodalom körül, Josip Tot és Kaya Ibrahim nevű álnok útlevelek settenkedtek, a családi kőbányák teljes gőzerővel működtek, hazánk kék egén Grippenek száguldottak, messzi offshore-tájak irányában, a szentkorona vígan hajókázott egy szebb jövő felé, az APEH épületeiben lezajlott a„hosszú-bájtok éjszakája”, a Millenáris park környékén pedig még a kutyák is fánkot ettek és kvarcórát viseltek. Zöld mezőinken döglött dakota lovak vágtáztak, kék folyóinkon pedig az Ezüst hajó úszott a biztos happy end irányában..bár az is igaz, hogy ekkoriban még nem voltak legalább „Orbán-bullák”a falainkon.

Az az egyik legnagyobb baj ezzel a butácska-bulláddal kedves Viktor, hogy teljesen hülyének nézel minket és ostoba gyerekként kezelsz, mikor kötelezően kirakatsz egy ilyen demagóg falragaszt a mi pénzünkön, a mi adónkból működő és elméletileg ugye pártsemleges közintézményeink falaira, felélesztve ráadásul ezzel a rossz emlékű 50´-es évek „legszebb” hagyományait.

Tudod, Viktor, még meg is érteném, ha mondjuk idősebb lennél pár évvel és Brezsnyev elvtárs pénzén tanultál volna a moszkvai Lomonoszov egyetemen. De Te Soros György pénzén tanulhattad a jogot és a demokráciát az Egyesült Királyságban. Így aztán meg persze végképp érthetetlen és felháborító ez az egész. Ideje hát nyíltan kimondani, hogy „meztelen a király”, hisz Babits Mihály óta azt is tudhatjuk már,„vétkesek közt cinkos, aki néma”.

Szóval, kedves ex-példaképem, mindezek miatt nyomtam én azt a bizonyos kaszinótojást a bullád közepébe. Bár tartozom még egy vallomással. Én azt a kaszinótojást tulajdonképpen a Te arcod közepébe nyomtam ezzel a gesztussal, ellen-fülke-forradalmári hevülettel a demokrata lelkemben. Ez a kaszinótojás volt az én „földbe-döngölős” beszédem, feléd és a kormányod felé, melynek természetesen minden lehetséges jogi és egyéb következményeit is emelt fővel vállalom.

 Végezetül hadd idézzem másik nagy példaképem, Bíbó István egy agyonidézett és értelmezett sorát: „Demokratának lenni annyi, mint nem félni.” Legyen ez mindkettőnkre igaz, Tisztelt Miniszterelnök Úr, kedves Orbán Viktor, arra az új közmondásra is tekintettel, mely szerint :„Jobb ma egy kaszinótojás, mint holnap egy kordon-bontás.”

Tisztelettel :

dr. Dániel Péter - ember, jó hírű, szabad férfi, demokrata, magyar állampolgár és ügyvéd

 

Szerző: matronaza  2011.02.18. 11:31 Szólj hozzá!

 

Kikacsintás nem volt. Volt helyette sok - sok idézet, hamis idézet is ( a leégett labor). Ilyen szép ideológia hablatyot még Kádár apánk sem mondott annak idején az MSZMP kongresszusokon. Pedig ott mindig be kellett valamit igérni a NÉP-nek. Igyekeztem megérteni, de ez nekem sok. Csak azon csodálkozom, hogy akik ott voltak, sok prominens személy, hogy lehettek ennyire hajbókolók, és hiszékenyek. Nem egy volt köztük, aki ha kellett, ha nem bólogatott, hogy mindeki lássa, menniyre egyetért.
De mivel? Én nem vagyok elemző. Csak józan ésszel szeretném felfogni, mi történik velem, körülöttem. Őszintén bevallom, ez most nem sikerült. Megpróbáltam összeszedni, mit hallottam és mi is a bajom ezzel az egész maszlaggal:
 
„Ez a terv az utolsó lehetőség.”
2010 volt az összefogás éve.
2011 a megújulás éve: a megújulás újjászületés, küzdelem, küldetés. Átszervezik és új alkotmányos alapokra helyezik az országot.
2012 az elrugaszkodás éve.
2013 felemelkedés éve.
 2014-ben (választási év) már érezhető lesz a gyarapodás.
világosan, kendőzetlenül kell beszélnünk arról, ami ránk vár, és a munkáról, amit el kell végeznünk, hogy legyen jövőnk, a  megújulás újjászületés, egy nemzet újjászületése küzdelem.
Na eddig értem: nagy nemzeti összefogással   még 3 évig csak toldozunk foldozunk. A választás évében majd egy kicsit kiengedjük a gyeplőt, nehogy már veszélybe  kerüljön a következő 4 év. Azért a lényegre, hogy ezt hogyan csináljuk meg, ne legyetek kiváncsiak (világosan kell ugyanis beszélni. Az, hogy ez az utolsó lehetőség, számomra  egyet jelent azzal, hogy 50 % az esély rá, hogy tudjuk mit csinálunk. Vagy sikerül vagy nem. De lehet, hogy túl optimista vagyok? Lehet, hogy azt jelenti, hogy nem tudom mit akarunk csinálni, majd rögtönzünk valamit évről évre?
Az a baj, hogy ezt a dumát az én értékrendem HAZÁRDJÁTÉKNAK és nem nemzeti felemelkedésnek, meg megujulásnak nevezi.
 
Mivel nem vagyunk az euróövezet tagjai, ezért kívül vagyunk a biztonságot adó kikötőn. Sebezhetőek  vagyunk, mert bennünket az előző kormányok gazdaságpolitikája is legyengített: az államadósság csúcsra ért, ahogy a munkanélküliség is.
Hoppá, itt már elvesztem: Akkor miért csak 2020 (vagy még az sem) az euro lehetséges bevezetésének éve? Azaz nem is annyira fontos, hogy a biztonságos kikötőbe érjünk? Nem inkább arról van szó, amit annyira szeret hangoztatni, hogy „az EU-n kívül is van élet”?
 
De a válsággal szembe kell nézni, így idén le kell gyűrni az államadósságot, vagy az temet bennünket maga alá. „Ránk szakad  az  ég, elsöpör  az  államadósság lavinája, és hosszú időre elveszítjük az esélyt a felemelkedésre".
Ez a lavina idegesitő! Akkor miért is van baj az MNB-vel? Aki a forint védelmében, az infláció ellen eddig szembement a kormánnyal? Az államadóssságot egyszer a besöpört magánnyugdijból lecsökkentik, o.k. ezt még fogom, de ha utána nincs gazdasági növekedés, GDP többlet, amiből tovább törleszthetünk, akkor mi is itt az igazság? Talán mezőgazdaság, iparfejlesztés, infrastrukutra, beruházások, reformok kellenének. De  semmi ilyen program nem körvonalazódik. Csak szép üres szólamok tömege jóképü idézetekkel.
Panem et circenses!
 
Az első lépéseket megtették: arányos adórendszert vezettek be, különadókat vetettek ki, és megvédték a nyugdíjakat.
A különadó lerágott csont. Nem old meg semmit. Pénzbevételi forrás a hiány pótlására. Miközben a nyugdijakat már nem szavatolja az állam (parlament által elfogadott törvény) nem tudom mi lett megvédve. Az a jogom, hogy az éhenhalásra se legyen elég a nyugdijam? Nulla az esélye annak, hogy 10 - 15 éven bellül, a felosztó, kirovó rendszerben tisztességes öregkor várjon a nyugdíjasokra. Az pedig, hogy a 97 % kényszerből visszalépő a nemzeti összefogás jelképeként legyen aposztrofálva, egyszerűen szégyen gyalázat. A nyugdíjreformhoz meg még hozzá sem fogtak. Kivágnak tavasszal egy csomó rokkant nyugdijast az utcára, irány a munka fiuk lányok jelszóval. Munkalehetőség hiányában meg majd megy a duma, hogy tessék megmondtuk, nem is akarnak dolgozni. Ez a kisebb ellenállás felé való haladás. A sok 35-4o évesen korkedvezménnyel nyugdijba vonuló meg változatlanul élvezheti a kedvezményt, mert ott már olyan érdekviszonyokat kellene megbolygatni, ami komoly ellenállásba torkolhatna. Következetesség ne továbbja!
 
De tovább kell menni: a magyar ember tisztességes, és dolgozni akar, és nem segélyből kell élni. A munkanélküliség ellen határozott és bátor lépéseket kellenek, hogy mindenkit visszavezessenek a munkaerőpiacra, és ott is tartsák őket. Ahhoz, hogy legyűrjük az államadósságot, mindenkinek, aki munkaképes, dolgoznia kell. Az 50 év feletti nők elhelyezkedése nehézségekbe ütközik. Kormánya még idén lépéseket tesz annak érdekében, hogy aki munkát keres, az találjon is. Korra, nemre való tekintet nélkül . Hazatérésre szólította fel a külföldön már bizonyított fiatalokat.
Hát erre nagyon kíváncsi vagyok. IRÁNY A TELJES FOGLALKOZTATOTTSÁG! Csakhogy ez nem az államadóság csökkentése ellen szól? Itt az államnak keményen a zsebébe kellene nyúlnia! Ennyi embernek munkát adni, ez igen, és egy éven belül! Vagy majd azok fognak munkát adni, akik az arányos adórendszer miatt sokkal többet visznek haza? De nem kéne szólni neki, hogy tudjanak is arról, hogy örökbe kell fogadniuk egy rokkantnyugdíjast, vagy egy hajléktalant, vagy egy 50 feletti nőt, vagy egy pályakezdő túlképzett fiatalt, vagy egy segélyből élőt? Korra, nemre való tekintet nélkül!!!!!
Ha lehet, azért én erre a nagy ígéretre alapozva nem hívnám haza a lányomat! Talán ehhez több kell, mint Nemzeti Kormányuk fejének hívó szava. Mondjuk olyan megbecsülés, fizetés, munkalehetőség, életszínvonal, mint amit kint elért.
 
Ki kell jönni a kórházakból. Akit csak lehet, még az idén visszahoznak a legális munka világába.
Vagyis egészségügyre nincs pénz. Gyógyszerre sem. Minek tespednek az emberek a kórházban? Irány haza! Vegyük át mondjuk a dán példát: ott pl. van ambuláns szülés. A második gyerekkel 4 órával a szülés után mehetsz haza. Ja kérem ez a fejlett nyugat, az egy jóléti állam. Beteg ember nincs csak nyafogó, magát elhagyó, a munka világából magát kivonó léhűtő.
 
„Lesz még elszámoltatás, mert a nép ezt akarja.”
Önző felelőtlenség tette tönkre az országot. A gazdasági világválság és  a  rossz kormányzásból származó károkat összemosta, szerinte mindkettő ugyanannak az önző gondolkodásnak   az eredménye.
Annyira várom, hogy megtalálják Josip Tot és Kaja Ibrajim által elkótyavetyélt vagyonokat is, és visszacsurgasság már az államkasszába. A rossz kormányzás 20 éve tart! Azzal mi lesz? Nekem eddig még mindig azt mondták, hogy várjak, meg hogy az előző kormány tehet mindenről. Unom, az az igazság!
 
Kedves Viktor!
Volt 8 évetek? Azzal mi lett? Nem volt elég felkészülni a kormányzásra? Hol vannak a szavak mögött a megvalósitható nagy országépitő tervek? Vagy most csak taktikázol és két hét múlva megtudjuk? Csak nehogy akkor is ilyen lufi tömeg legyen a beszéded.
 
 
 
Szerző: matronaza  2011.02.07. 20:44 Szólj hozzá!

Nem szeretek más tollával ékeskedni, de addig halogattam az írást, hogy megelőztek. Kivételesen nagyon örülök ennek,és ezért megosztom mindenkivel, mert ennél jobbat keveset olvastam. Igen, sajnos igaz: NEM TANULUNK A TÖRTÉNRELEMBŐL

http://pele.nepszava.com/2011/02/02/eleg-a-diktatorokbol/

Csak annyit tennék hozzá, hogy kiváncsian várom Victorka holnapi nagy NEMZETI ÖSSZNÉPI EGYETÉRTÉS-ről szóló kinyilatkoztatását, kormányzati munkát dicsőitő beszédét. Várom, hogy mikor elevenedik meg  a  tömegbe kikacsintó Kádár alakja a pulpitosról. Huncut mosolyával, a nép érdekeit védve, a haza haladását beigérve, és a sok "aki nem velünk az ellenünk" összeeskűvőt, Eu-ba rohangálót jól kioktatva kikacsintson és elmondja százezredszerre is hogy Hajrá Magyarország!

 

 

Szerző: matronaza  2011.02.06. 15:33 Szólj hozzá!

Szerző: matronaza  2011.01.18. 23:14 Szólj hozzá!

 

A karácsonyi ünnepek alatt volt alkalmam a haza látogató lányommal és vejemmel hosszasabb beszélgetést folytatni a világ – ma nem is olyan könnyen kiismerhető – dolgairól. Mindkettejük gondolkodás módját jól ismerem, mindketten a világra nagyon nyitott emberek. Nem az a „majd lesz valahogy típus” egyik sem. Amit megtanultak, amit elértek, azt féltve őrzik és fejlesztik. Világlátott emberek lévén imádok velük beszélgetni, mert a jövőről, a munkáról, a családról alkotott felfogásuk nagyon érdekel, és közel áll az én gondolkodásomhoz is. Mondhatom más, mint sok mai fiatalé, de ezzel ők maguk is tisztában vannak.
Spanyolországban ma nem könnyű az élet a 20 %-os munkanélküliségükkel, ami a 35 év alatti korosztályban 30-40 %-ra is felugrik, attól függ hol él az illető fiatal. A kormány tüzet olt, nagy kilábalási tervek nem igazán látszanak. (Van a két ország között hasonlóság, igen.) A rengeteg bevándorló is feladja a leckét nekik. Kétévi munkaviszony után mindenkinek jár a munkanélküli segély, amiből elég tisztességesen meg lehet élni. Sokan épp ezért nem törik magukat, hogy tegyenek bármit is a helyzetük javítására. Ha meg lehet élni belőle, vagy egy keresetből is lehet családot alapítani, akkor, nosza rajta, tegyük azt. Szülni sok gyereket, mert eltart a férjuram, nem baj, ha közben a tudásom elértéktelenedik. A mai munkaerő piacra visszakerülni, vagy mondjuk 30 felett több gyerekkel a hátuk mögött bekerülni szinte lehetetlen. De ott nincs is 3 éves GYES. Max 3 hónap, aztán mennek vissza a kismamák dolgozni.
Lányomék is panaszkodtak számos barátjuk gondolkodásmódjára, miszerint nyelveket beszélő, tanult emberek lévén sem tesznek semmit a változtatásra. Sokan vannak, akik minden percben várják az elbocsátást, de ennek ellenére maradnak, várnak és bíznak a munkanélküli segélyben, meg a válság végében. Szóba kerültek az itthoni viszonyok is. Megdöbbenés kísérte a magánnyugdíj „államosítását” , a médiatörvényt stb. Én igazán akkor lepődtem meg, amikor mindkét fiatal szájából elhangzott, az hogy: „Ha most nem dolgozom, ha nem törekszem arra, hogy minél jobb munkát kapjak, minél jobb fizetést érjek el, akkor miből spórolom össze a nyugdíjamat?” Abszolút magától értetődőnek tartják az öngondoskodást, azt, hogy ez csak akkor és olyan módon működik, ha felkutatják a lehetőségeiket és élnek az alkalommal. Százszor megkérdeztem már tőlük, hol akarnak letelepedni, mivel mindkettő messze van saját családjától. A válasz mindig az:” Ott vagyunk, leszünk, ahol munka van, ahol minden lehetséges módon megbecsülik azt, amit tudunk, ahol szükség van ránk. Ha ez Ausztrália akkor az, ha Németország akkor az….. ha más, akkor az.”
 Mindketten több nyelven beszélnek. Hatalmas energiákat fektetnek abba, hogy ezt a tudásukat megőrizzék, ne épüljön le, hanem bővüljön ez a tudás. Ez a spanyoloknál egyáltalán nem könnyű feladat, mert a munkaidő beosztásuk egészen más az általunk megszokottnál. Becsülöm, ha valaki este 8-10-ig nyelvórán ül, mert csak akkor teheti ezt meg. Nálunk sokan papírt gyűjtenek, mert a felvételi pontok, vagy az egyetemi diploma követelmény miatt szükségük van nyelvvizsgára. Magam nem egy fiatalt ismerek, aki így két-három nyelvig is eljut, aztán ezt a nagy energiával megszerzett tudást elpocsékolja. Max. addig jut, hogy az Iwiwen kiírja a nyelvismeretét, de ha már meg kell szólalnia, bajba kerül. Nem használja, nem gyakorolja, nem fejleszti, csak büszkélkedik a semmivel. Az iskola végével befejezettnek tekinti a tanulást e téren is. Pedig ez a legnagyobb hiba, amit elkövethet. Van nem egy olyan ismerősöm is, aki diploma után csak őgyeleg. Hébe - hóba akad egy kis szerződéses munka valahol, amúgy apuka eltartja. Ha teheti, vándorol a világban, mindig valami ürüggyel, de igazából a 3 hónap turistaság után kiderül épp most mi nem jött be neki. De kocsi, lakás megvan, minek hajtani magunkat, ha húszas éveink közepéig sem sikerült kitalálnunk mit is akarunk kezdeni magunkkal.
Néhány évvel ezelőtt, amikor világossá vált, nem fogok tudni friss spanyol családtagjainkkal szót érteni nyelvismeret hiányában, nekifogtam a spanyol nyelvnek.(is) Közel a 60-hoz ez nem egy egyszerű feladat. Többször is bekerültem nyelviskolába itthon is meg Madridban is. Huszonéves fiatalok közé. Miközben gyomorgörccsel kinlódva féltem, nem lesz türelmük hozzám, lebeszélnek, hisz sokkal gyorsabban vág az agyuk, rá kellett jönnöm, hogy félelmem alaptalan. A köztünk lévő különbség pusztán annyi, hogy ők kint élve tanulják a nyelvet, többet gyakorolnak. Már egy hét után éreztem, nincs miért szégyelnem magam. Ha olyan csapatba kerültem, ahol hasonlóan nyelvgyakorlásra kiment fiatal(ok) is volt(ak), a különbség már alig volt érezhető. A legnagyobb differencia  mindig akkor volt tetten érhető, ha feltették a kérdést: Miért tanulod ezt a nyelvet? Egyáltalán miért tanulsz nyelvet? Válaszomat hallva, hogy: „egyszerűen beszélní szeretnék a családom másik felével”, szinte automatikusan bejött a + kérdés. „Ezért miért, hát van aki fordítson nem?”
A beszélgetésre visszatérve, épp ebben látom a legnagyobb különbséget köztük és korosztályuk nagyrésze között. Azaz a választható könnyebb útban. Mert könnyebb másra hagyatkozni, másra várni, másra tenni a terheket, ahelyett, hogy magunk akarnánk tenni valamit. Sajnos ez ma minden téren igaz. Könnyebb elvenni attól, aki gondoskodó , előrelátó volt. Könnyebb másra hárítani a bajunkat, várni a sült galambot, vagy strucc mondjára a fejet a földbe dugni, mert akkor most így olyan jó nekünk. De mi lesz holnap, ha kihuzzuk a fejünket a földből? Akkor már késő azt megállapítani, hogy pedig azt hittük, boldogok vagyunk, csak épp ez a rossz világ nem érti meg, hogy nekünk az úgy volt jó, és nem így ahogy most van. 
Én sem hiszek abban, hogy bele kell törődni a bajba. Megváltoztathatatlan nincs, csak kényelem és lustaság és félelem. Mert ezt a hozzáállást szerintem így hívják. Egyszer egy ismerősöm azt mondta, neki egy barát arra kell, hogy meghallgassa, és amikor kell a segítsége, akkor álljon mellé. No ez igaz is lehetne, csakhogy messze nem értek ezzel egyet. A meghallgatás nem elég. Vélemény nyílvánítás nélkül ugyanis csak beletörődő és fejbólógató Jánosok vagyunk mindannyian. A segítségnyújtás, a baráti kéznyújtás pedig tapasztalatom szerint épp akkor nem működik, amikor kellene. Illetve van akinél nagyon is működik, amíg tőle várják a segítséget. Csak vissza ne kérje……
Ma az irigység elég nagy úr. Csak az felejtődik el, hogy akit irigylünk, az esetleg nem ült a babérjain és várt, hanem tett azért, ahova jutott. Aki önerejéből nem tesz le valamit az asztalra, hanem mások által jut előbbre, lehet hogy jól él, lehet hogy azt hiszi magáról, hogy milyen értékes, de részemről nem egy irigylésre méltó, becsülendő ember. Épp ellenkezője. Csak szánni tudom. Sajnos azonban mint annyi minden más az életben ez sem ennyire egyszerű. Mert sokan vagyunk akik rengeteget dolgoztunk, a magunk tudására hagyatkoztunk, és nem a kapcsolatépítés csodájára vártunk. Most ismét olyan világot látunk magunk körül, hogy ez a hozzáállás nem minősül valami nagy értéknek. Hatalmi szóval tolvonással, minden különösebb vita nélkül akarják meghúzni a határokat, a mozgásteret, a megélhetési lehetőségeket, a szólás szabadságát. Na de ez már politika, amihez nem értek. Csak azt tudom, hogy soha nem szerettem és respektáltam a fejbólogató világot.
Vejem mondásával fejezem most be, aki munkakeresés kapcsán egy elég elérhetetlennek látszó állásra azt mondta: „Ha megkapom, akkor úgy fogom érezni magam, mint aki előtt elszáguldott a gyorsvonat, nyitva volt az ajtaja, és én megpróbáltam beugrani rajta”.
BEugrott ….
Szerző: matronaza  2011.01.02. 15:52 Szólj hozzá!

 

Még egy pár óra, és gyertya gyújtás. Nekem a karácsony családi ünnep. Nem tudom elképzelni szeretteim nélkül. Sajnos fogy a család, sokan vannak, akik nem lehetnek már velünk. De öröm számomra, hogy akik vagyunk, mind összejövünk, és ezt a két napot együtt töltjük. Ilyenkor igyekszem a legteljesebb harmóniát, meghittséget bevarácsolni a lakásba, és ezzel együtt  családom szívébe is. Szerencsére ez nem kivételes dolog, mert a szeretet az egyetlen, amiben nem szemvedünk hiányt. Családi körben  mindenképp, sajnos baráti körben egyre kevésbé. De talán zajos, és egyre érthetetlenebb világunkban egyszer majd az eltávolodottak is rádöbbennek, hogy a sok sok együtt töltött idő, emlék mennyire értékes. Jobban kellene féltenünk és becsülnünk ezeket az emlékeket. Én ebben a remlényben köszöntök minden ismerőst, rokont, meglévő és volt barátot.

Meghitt, békés karácsonyi ünnepeket kívánok!

Szerző: matronaza  2010.12.23. 22:30 Szólj hozzá!

https://www.youtube.com/watch?v=nUDIoN-_Hxs

Azoknak, akik még nem látták volna.

Szerző: matronaza  2010.11.29. 20:07 Szólj hozzá!

Az utóbbi hetek eseményei bizony nagyon aggasztóak. Számtalan cikket, véleményt, kritikát elolvastam a kormány intézkedéseiről, de egyik sem nyugtatott meg, sőt. Lassan ott tartok, hogy sem híreket, sem újságot nem akarok hallani, látni, mert iszonyúan ideges leszek tőle. Világ életemben az bosszantott a legjobban, ha hülyének néztek, ha a tehetetlenség, a tűrés az egyetlen lehetőség, amihez jogom van. Az a nagyképűség, ami ma abban nyilvánul meg, ahogyan a kormány közöl bármit is, megalázó! Örülj, hogy mondok egyáltalán valamit, te meg ne kérdezz, hanem csináld, amit parancsolok. Ezt kapjuk nagy dózisban.

Az ilyen tipusú vezetés semmilyen szinten sem fogadható el a számomra. Mindez hazugsággal megtetézve, nagyon finom szóhasználattal élve is undorító.

 Véleményem szerint ez a magatartás várható volt már akkor, amikor Orbán az öszödi beszéd után a Tv képernyő előtt vágta a tömegek képébe, hogy Ő soha nem hazudott. Ez a mondat már múlt időben sem volt igaz, jelen időben pedig naponta igazolódik az ellenkezője. A sértődött ember magatartása az esetek

99 %-ban tipikus: bosszúra éhesen és totálisan elszakadva a valóságtól olyan erős a hatalomvágya, hogy ez az egyetlen és teljes mozgató rúgója az életének.

 A Fideszben régen megy a Varga vagy Matolcsy párharc. A kormányra kerülés után a „szemét feltárását” rábízták Vargára. Szegény alig tudott összeszedni annyit, hogy bizonyíthassák, mennyire labilis helyzetben van az ország, és miért kell ÚJ költségvetés. Aztán színre lépett Matolcsy, aki akkor még tovább akarta adósítani az országot, hisz fennen hangoztatta, káros a ránk kényszerített 3 % hiánycél, bezzeg ha 6-7 % lehetne, akkor jöhetne a kánaán, mert lehetne gazdaság élénkítő programunk. Gyorsan megszellőztették a közelgő államcsődöt, be is dőlt tőle a forint. Orbán brüsszeli látogatása, és a NEM elhangzása óta érezem az urak sértődöttségét, és azt, hogy szinte a Matolcsy féle 7 %-os hiánycél volt az egyetlen „gazdaságpolitikai” elképzelésük. Ez ma is látszik a „Söralátét nagyságú” költségvetésén. Már majdnem olyan, mintha ma ilyen kedvem lévén ide adok pénzt, holnap mást gondolok, akkor máshova rakom a pénzeket. Gyerekjáték hülye felnőtteknek! A hülye felnőttek pedig mi volnánk.

Nem véletlen nem volt a választások előtt konkrét gazdasági programja a Fidesznek. Ami a szavazatszerzési harcban mégis leírásra került a nekünk szánt postaládás reklám lapokon, arról, most látható, mennyire gondolták komolyan. Semmilyen új elképzelés sincs itt, csak a kapkodás, mert kormányra kerülve már nem lehet megélni abból, amiben ellenzékben remekül megéltek. Kritizálás és akadályozás minden szinten, bármi áron. Ha előre vitte volna bármely koncepció az ország ügyét akkor se támogattak semmit. Egyszerűen azon alapon, hogy Nekik (értsd szocik.) nem sikerülhet, nem lehet hogy ők legyenek a megoldást adó erő. Dafke nemet mondtak mindenre, mert minél jobban tönkre megy az ország, annál nagyobb az esély, hogy nyerik a választásokat. Hát megnyerték!!!!!!! Lopás és korrupció tekintetében meg egyik tök, másik sütőtök. Nincs nagy különbség.

Mi is „megkaptuk” magunknak a „ nem hazudok” kormányfőt, a zseni” jobb kezem” nemzetgazdasági minisztert és a követő sleppet.

Szalai Annamária, nagy magyar „ médiaszakértőt”, vagy a tekintélyes vagyont felhalmozó, szántókkal, erdővel, nagyméretű házal és nyaralóval magát nyugdíjas éveire bebiztosító (forrás: ingatlammanager.hu 2010. november 29.) Selmeczi Gabriellát, a nyugdíjvédelmi” biztost. Ők most egyértelműen kiemelkednek a csoda csapatból. Nagyszerűen alakítják az alázatosan behódolok, és élek a rám bízott hatalommal címszerepet. Holnap meg mások lesznek előtérben.

De hagyjuk, hisz erről szól a sajtó számtalan írás, én pedig nem vagyok elemző. De lassan csak az írás az egyetlen módja a véleménynyilvánításnak. Persze csak amíg a blogokat is be nem tiltják….

 Józan ésszel azonban nem értem, mit jelentenek ma Magyarországon azok a dolgok, hogy „ demokrácia”, „szavad választás joga” , „öngondoskodás” „magántulajdon”, vagy „sajtószabadság”. Lassan elérünk oda, hogy a központilag készített hírműsorok megmondják, mit mondhatsz, gondolhatsz, és megmarad a jogod, hogy „szerkeszthesd” a semmit, támogasd az Ismeretlen Jövőt!

Sajnos egyre hosszabb a lista: A legnagyobb probléma azonban szerintem mégis, hogy a hazugság ma már hetente, naponta utolérhető, lásd példaként az alig egy hónap alatt elhangzott megnyilatkozásokat nyugdíj ügyben:

        -csak 14 hónapra tartjuk vissza a magán nyugdíjpénztári befizetéseket

        nem utalunk többet a magán nyugdíjpénztárakba

        kidolgozzuk az egyéni számlás állami rendszert

        csak az állami nyugdíj a megbízató

        csak az állam tud garantál hozamot biztosítani a nyugdíj befizetésekre

        senki sem fog rosszul járni, dolgozunk a kárpótláson

        a nyugdíjkassza hiányára fordítjuk a magán nyugdíjakban felhalmozott tőkét

        államadóság csökkentésére fordítjuk a magány nyugdíjpénztári összegeket

        szabad választási lehetőséget biztosítunk a magán és állami rendszerben maradás eldöntésére

        elvonjuk az állami nyugdíjat attól, aki nem lép vissza az állami rendszerbe

        megadóztatjuk a magán nyugdíjpénztári hozamokat

        adóvá alakítjuk a vállalati 24 % tb befizetést

        2011 január végéig dönteni kell, különben automatikusan visszaraknak az állami nyugdíjrendszerbe

        tévedés azt hinni, hogy a tb befizetéstől függ a nyugdíjjogosultság

 Na ez az utolsó az egyetlen igaz mondat! Igen tévedés ezt hinni, hogy a nyugdíj attól függ fizetünk-e vagy sem. Nem! A nyugdíj attól függ, hogy a kormány akar –e és mennyit adni öregkorunkra a létfenntartásunkra. Én ugyan nem vagyok magán nyugdíjpénztári tag, de nem hiszem hogy ez csak az érintettek ügye.

Ha ma Magyarországon egy tollvonással el lehet törölni alapjogokat, akkor igenis ez mindenkinek az ügye. De fő hogy köztársasági elnök úr a sporthoz és a magyar beszédhez való jogot fontosnak tarja behelyezni a készülő új alkotmányba. Na ennyit az értékrendről!

 

Kihagytam valamit? Biztos, hisz ez egyszerűen követhetetlen és felfoghatatlan. Ellentmondások sokasága, hazugsághalmaz. Kiszámíthatatlanság és az emberek megalázása. Mert ez igenis megalázó, sértő! Lopás a javából!!!!!!!!!! És mindezt úgy, hogy előtte, kilőtték a létező egyetlen jogorvoslati lehetőséget, az alkotmánybíróságot is! A cél ismeretlen, de higgy benne, hogy a szép jövő vár rád!

Volt már olyan világ Magyarországon, amikor felállva kellett tapsolni, és éljenezni a „szép jövő” reményében. Azt diktatúrának hívták. Most egy forradalmi, nemzeti együttműködés rendszerén alapuló nagy Fidesz kísérletnek lehetünk a részesei! Enyhén szólva is kockázatos és diktatórikus kísérletnek.

Ez egy szép nagy KÉSZ ÁTVERÉS SHOW!

 

Szerző: matronaza  2010.11.29. 14:21 1 komment

Még egy cikk van, amivel maximálisan egyet tudok érteni. Debreceni József írása a 168 órában. Remek és valós összegzés egy autorkrata kormányzásról.

Nekem két Márai idézet jutott az eszembe. Jellemzőnek tartom mindkettőt mai világunkra, ahol a szemedbe röhögnek, a hátad mögött meg a kést szúrják beléd, majd azt mondják, te akartad, ha meg nem, akkor mindez a te érdekedben történik. Amúgy a " baloldal ráront Nemzetére" a jobboldal pedig megalapozza "Magyarország sikeres és virágzó korszakát": Látszik az alapozás......Várom a söralátét nagyságú új alkotmányt. Lassan nem lesz mit beleírni, hisz ez az egyetlen módja annak, hogy ne sértsék meg.

"Van egyfajta ember, aki csak a szájával nevet. Olyanok, mint a hűdöttek; mint akik süketek, vagy a szaglásuk nem működik. Tréfálkozol jelenlétükben, az élet valamilyen torz vagy mulatságos helyzetében elmondod véleményed, s megdöbbenéssel kell észlelned, hogy nem érti és nem hallja egészen pontosan azt, ami a kis, alkalmi történetben fonákul mulatságos: nevet, de csak a szájával nevet. Szíve és értelme nem látta át a helyzet mélyen fonák nevetségességét. Udvariasan nevet, fogait vigyorítja. De a szíve soha nem nevet.

Ezek a komor vigyorgók tudnak félelmesek lenni. Ne tréfálj velük. Mikor az életre mutatsz, válaszuk annyi, hogy kimutatják agyarukat."

 

"S aztán van az ellenség. Nem ellenfél ő, több annál. Mintha a végzet kijelölt volna kettőtöket egy párharcra, melynek nincs oka, sem értelme. Tudsz róla, ahogy ő is tud felőled, noha az élet, a pálya semmilyen területén nem keresztezted útját. Gyűlöl téged, kenyeredre, életedre tör: soha nem vétettél ellene. Egy életen át kerülitek és keresitek egymást."

 

Márai Sándor/ Füveskönyv

 

 

 

 

Szerző: matronaza  2010.10.28. 22:22 Szólj hozzá!

A törvények utólagos felülvizsgálatának joga a magyar alkotmányos rend lényegi biztosítéka, közölte Sereg András, az Alkotmánybíróság sajtófőnöke. Az Alkotmánybíróság véleménye szerint a jogszabályok utólagos felülvizsgálatának két követelménye van: hogy minden jogszabályra kiterjedjen és hogy a bíróságnak joga legyen megsemmisíteni az alkotmányellenes jogszabályokat.

A jelenlegi szabályozás megfelel az európai gyakorlatnak.

 Az AB szerint, még ha meg is változtatják a bíróság hatáskörét, a törvényhozásnak még az alkotmánybírósági felülvizsgálat alól kivont területeken is számolnia kell az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága által végzett ellenőrzés lehetőségével.

Az AB kedden megsemmisítette a Fidesz-kormány a végkielégítéseket sújtó különadóról szóló törvényét, amire válaszul a Fidesz frakcióvezetője törvénytervezetet nyújtott be a testület jogkörének szűkítéséről.

 

MTI közleménye 2010.okt.28-án az AB állásfoglalásáról(forrás: Index)

  

A "dafke megmutatom" politizálás terméke az alkotmányos jogok lenullázása!

Nem tudom, hogy van e csodálkozni valónk, mert ez a sokadik fordulat, amit Orbán és társai végrehajtanak. Szerintem elszédültek ebben a nagy forgolódásban, és már maguk sem veszik észre a szédelgésben, hogy mennyire öntelt, nagyképű és diktatórikus politizálást folytatnak. Ime, hogyan lesz egy egykori demokratából populáris "népvezér", egy hordószónok. Az '56-os beszéde, amit most volt szives elmondani október 23-án a legtökéletesebb példája ennek. Hazugsághalmaz.

 

Egyébként ajánlom mindenkinek a figyelmébe az Indexen talált cikket is.

Szerző: matronaza  2010.10.28. 19:34 Szólj hozzá!

A napokban a legkedvesebb barátom ajánlotta figyelmebe Ottlik Gézának ezt a művét. Rég olvastam, így elővettem ismét. Mai zavaros és elégedettlen világunkban abszolút aktuális. Ime:

"Volt egyszer egy elvarázsolt királyfi, aki egy tündérszép királykisasszony kezére pályázott. De csak úgy kaphatta meg, ha előbb legyőzi a hétfejű sárkányt, felépíti a kacsalábon forgó kastélyt, s felébreszti és megnevetteti a befalazott, alvó királykisaszszonyt. Sok-sok vesződség, kaland, hőstett, utazás és munka árán legyőzte hát a hétfejű sárkányt, felépítette a kacsalábon forgó kastélyt, és felébresztette az alvó királykisasszonyt. No, az mindjárt elmosolyodott, s megtartották a lakodalmat.

Aztán, hogy ez is véget ért, leültek egymással szemben, és mosolyogtak.

De eltelt egy nap, s még egy, még egy. Már az első is igen hosszú volt, mert sok órából állt, az órák meg sok percből, a percek sok másodpercből.

– Hát most mihez fogjunk? – kérdezte a királyfi.

– Most boldogok vagyunk – mondta a felesége.

– Igaz is.

De három nap múlva a királykisasszony szólalt meg.

– Mit is csinálunk most? – azt kérdi.

– Hát boldogok vagyunk – mondta az ura.

– Vagy úgy, persze.

Megint mosolyogtak egymásra egy napig, de akkor egyszerre felállt mind a kettő.

– No csak.

– Van egy ötletem – mondta a királyfi. – Befalazlak és elaltatlak megint.

– Jó!

– Lerombolom a kacsalábon forgó kastélyt, és föltámasztom a hétfejű sárkányt. Hogy újra legyen mit építenem, és legyen kit legyőznöm.

Neki is fogott mindjárt. Csakhogy ez nem volt már olyan egyszerű. Sem a sok vesződség, még több hőstett, sem kaland, jövés-menés árán sem bírta lerombolni a kastélyt – mert az mindig elfordult előle a kacsalábakon -, még kevésbé bírta helyére tenni a sárkány levágott hét fejét, s nem lehetett a királykisasszonyt sem befalazni, elaltatni többé. Teltek a napok, amikből hónapok lettek és rövid esztendők, s így küszködtek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak. "

Ottlik Géza, 1945


Szerző: matronaza  2010.10.19. 14:05 Szólj hozzá!

http://www.vorosiszap.com/

Tájékozodj első kézből és nézd meg, hogy mit tehetsz értük!

Szerző: matronaza  2010.10.18. 22:47 Szólj hozzá!

Egy elgondolkodtató idézet :

"Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr

És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs?

Van? Fogas kérdés!"  / Örkény István/

 

 

Szerző: matronaza  2010.09.23. 09:53 Szólj hozzá!

http://fsp.nolblog.hu/archives/2010/09/20/A_nyugger-levelek/

Én ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy az írás FANTASZTIKUSAN JÓ.

Családunk két érintett nyugdíjasa is azon törte a fejét, hogy az X-elés helyett, - mert ugye ennyi lehetőséget biztosított az emlitett Orbán levél nagy nemzeti konzultáció címszóval a nyugdíjasoknak - inkább megírnák levelüket Viktornak, hamár volt oly kedves és megadta az elérhetőségét.  Az a három sor, ami visszaküldésre szánt papírfecnin a véleményük kifejtétésre felkínáltatott, az ugyanis nagyon kevésnek bizonylut. Aztán mindkét nagyi kellően összeszedte gondolatait, majd dühöngött egy nagy adagot, és a levelek a kukában végezték. A Victor- levélke is a szelektívben végezte  be pályafutását. Mi így sajna nem vagyunk benne a hatmillió válaszolóban. De hála ég, mások megírták a nagyik véleményét is. Köszönet érte!

Az Orbán levélre érkező vélemények  kiértékelés - a nagy össznemzeti egyetértés jegyében - pedig nem  kétséges. Bár még a hivatalos verzió várat magára, nem kétséges, hogy: szépek lehetünk, de okosak nem. Itt az észt csak kormány körökben osztják manapság. Nem gond ha ma kinyilvánítanak valamit és holnap halljuk az ellenkezőjét. Voltak itt már "csuhások" majd kezetcsoklás a Pápának, most van nemzeti gazdasági függetlenségünkért folytatott szabadságharc és a konszolídáció folytatása természetesen a hiánycél tartásával, ami "alapkövetelmény". 100 nap alatt leraktuk  új Magyarországunk alapjait. Kicsit zavar ugyan, hogy  ezt hallottam vár valahol. Nem mondta ezt már valaki anno? Valami szocializmus alajainak hívták, de ahhoz több idő kellett. Mármint a lerakásához. Én ezért vagyok optimista, mert ez az ALAP lerakás most sokkal  könnyebben ment. Bátorság emberek!!!!! Victor amúgy is felelőséggel gondolkodó ember, hisz manapság egyes szám első személyben szeret beszélni, úgymint: utasítottam, elintéztem,  stb...És még konzultál is!

Szóval:

Hajrá Magyarország! Hajrá Videoton! Éljenek a nyugdíjasok!

Szerző: matronaza  2010.09.22. 09:22 Szólj hozzá!

 

Amikor fiatal voltam és életemben először eljutottam „nyugatra”, meglepő élmény volt látni egy lényegesen fejlettebb, gazdagabb polgári világot. Ma is erősen él bennem az az élmény amikor 20 nap után visszaérkeztünk az akkori Csehszlovákiába. A városka, ahol megszálltunk sötét volt és sivár, a kirakatok szegényesek, az utcák koszosok, a házak málladozó vakolatúak. Nyomasztó érzés volt ez a kontraszt a két világ között. A között, ahol voltam, és ahova visszatértem. Aztán megszűnt az a világ, lett világútlevél Mindenki ment ahogy csak kedve, pénztárcája vitte vagy engedte, csak épp a hátárnál, mintha visszavedlettek volna az emberek régi begyepesedett mivoltukba. A szemetet ugyan úgy eldobálták, mint régen, és egyre gátlástalanabbul tapostak át a másikon, ha azt érdekeik úgy kívánták. Sokáig élt bennem az a remény, hogy utazni nem csak ezért kell, mert a világ gyönyörű, hanem mert a más kultúrákat meg kell ismerni ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni számtalan felfogás, életvitel, szokás között, és hogy megtanuljuk értékelni és tisztelni a másságot, legyen az rosszabb, vagy jobb a miénknél. Miért jutott ez most az eszembe?
Az élet úgy hozta, hogy az idén Magyarországot és Szlovéniát jártuk be családommal és spanyol vejemmel. Meglepő tapasztalatokat szereztem, és nem egészen a mi javunkra billent a mérleg. Mintha visszarepültem volna 40 évvel ezelőttre.
Ime:
Az egykori Jugoszláviába nem jutottam el. Egyetlen egyszer jártam Bled és Maribor környékén, így várakozással voltam- voltunk mindannyian – az útra. Mondhatom, hogy meglepetés volt amit láttunk. Gyönyörű tájak, tisztaság, rendezett kisvárosok, csodálatosan felújított épületek, figyelmes, barátságos emberek Maribortól egészen Portorožig. Egy élettel teli, gyönyörű Ljubljana, ahol a belváros, a minden este nyüzsgő, benépesülő folyópart, a kis kávézók lenyűgöztek, Vagy említhetem akár a postojnai cseppkőbarlangot is, ahol a fő látványosság a gyönyörű cseppkőbarlang megtekintése után a barlang körül is olyan élet van, hogy marasztalja a turistát. A malac sütés, a jó kiszolgálás, a festői környezet, a tisztaság elbűvölt. De jártunk Bohinjban is, a Julia Alpok lábánál. Festői tájak, a kristálytiszta tó és sehol egy szemét, gondozott rendben tartott környezet. NEMZETI park csupa nagybetűvel.
Az egész ország autópályán bejárható, az utak jók, az autópálya megfizethető áron van. Számtalan helyen ingyenesen lehet parkolni Az árak ( szállás kaja stb) teljesen elfogadhatóak, és nem volt egyetlen szállásunk sem, ahol kivetni valót találtunk volna, pedig nem a luxus szállókat részesítettük előnyben. De a legmeglepőbb az ország múltjával való találkozás volt számomra. Nem dobták el mint szégyelleni valót, hanem azt mondják, nézd ezt is megéltük. Van Tito Múzeum, Lenin utca és sok más: Nem zárták be a szobraikat egy múzeumba, és valószínűleg nem töltöttek éveket azzal, hogy ki volt besúgó és ki nem, kit kell kártalanítani is kit nem. A függetlenségükkel egyidejűleg lezárták ezt a kort és előre néztek. Nekem ez nagyon meglátszott az országon bármerre jártunk. Jobban csinálni, mint addig volt. Szépíteni, megőrizni és építeni. Most fordult elő először, hogy szinte észre sem vettem a hazafelé tartó úton, hogy átléptünk Ausztriába.
 
Na akkor most nézzük, mi fogadott itthon.
 
Alig 6 évvel ezelőtt nyaraltunk a férjemmel Lillafüreden. Szép volt, tetszett. Most visszamentünk, és örömmel akartuk megmutatni vejünknek, milyen szép részei vannak hazánknak. Hát a látvány sírnivaló volt. Már a felvezető úton és a szálló környékén is gyanút kellett volna fogni. Az út olyan kátyus, hogy nyugodtan kitehetnének egy táblát: Autóval ne közelíts! A kisvonat jár, de minek. Sajnos mi fel is mentünk vele Garadnáig. A patak a tavaszi áradásokban nagyon nagy károkat okozott. Vitt mindent, töltést, utat, fákat. De hogy ennek minden nyoma a mai napig is büdösen, piszkosan, széttörve, homokzsákostól együtt látható legyen….na itt már értetlenül álltunk a dolgok felett. A kisvonatot úgy ahogy közlekedésre képessé tették, és a turistáktól a kemény viteldíjat el is kérik. De a végzett munka már nem tetszett. Helyenként úgy vannak odadobálva a töltést megerősítő kövek, hogy csodaszámba megy, miként bírták el a vonatot. A fel nem használt anyagok az út szélén ott hagyva. De felértünk Garadnára , ahol óriási tábla hirdeti, hogy a fent épülgető faházak Európai Uniós pénzből micsoda óriás bővítést fognak a kisvonat végállomáson majd eredményezni. Ez lenne itt a legfontosabb feladat???? Az építkezésen egy lélek nem volt (nem hétvége volt), rendetlen és szét dobált minden. A múzeum zárva. Elindultunk az országúton lefelé, mivel a patak menti erdei út nem járható, annyira vizes. A patak is, és a partja is tele van szeméttel, üveg,nylonzacskó, gatya, papír, letört faágak…..Az országút szélén másfél méteres gaztenger. Az áradás nyomai az úton végig siralmasak. Beszakadt útszélek, lógó korlátok, elmosott összetört fahidak. Az út mentén sok helyen voltak tűzrakó helyek kis padokkal.Ezek ma gaztenger áldozatai. A néhány éve még óriási lapulevelekkel gazdagon tarkított gondozott táj ma egy őserdő, elhanyagolt és helyenként büdös. A lapulevelek olyanok, mint amit tűzvész pusztított ki. A homokzsákok felszedését is elunták, mert néha 6 darabba, vagy pár száz méterrel arrébb újabb tucatba botlik a turista. Miért? A pisztrángtelep zárva, a Fazola kohóval szembeni gépgyári kiállítás  kapuján lakat. A Hámori tavat elérve rámerészkedtünk a tavat körülvevő sétaútra. Ez időnként komoly akadálypályává változott. mert öles vastagságú, útra dőlt fák alatt kellett valahogy átkúsznunk, hogy tovább mehessünk. A tó szinte alig látható a sűrű kusza növényzettől. A tóba is több helyen gyökerestől bedőlt óriási fák láthatók. A padok megrongálva, vagy egyszerűen csak az ülőke tartó oszlopaik meredeztek ki a földből. Sírni valóan elcsúfult, elhanyagolt környezet, pedig egy ilyen különlegesen szép természetvédelmi terület nem ezt érdemelné.
Na és akkor itt szokták mondani, jaaaa nincs pénz. Nem értem. Mást sem hallani hogy „fent tartható turizmus”, meg hogy "Budapest centrikusság" megszüntetése stb. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy Miskolc és észak-kelet Magyarország környéke vezető helyen van a munkanélküliségben, akkor tényleg nagyon nem értem, mi folyt itt az elmúlt években. Én nem hiszem a látottak alapján, hogy nincs munka. Sokan napszámból élnek. Miért gondoljuk, hogy a közmunka rosszabb? Miért gondoljuk, hogy a segély jó? Miért nem teszünk semmit, hogy Magyarország egy kiemelt turistaközpontja, az útikönyvek által ajánlott célpontja ne ilyen állapotban legyen? Ha nincs pénz a benzinre a fűnyíróba akkor van kasza. Már rég feltalálták! A szemetet is össze lehet szedni. Sőt, talán nem kéne eldobálni.
A vízesést látva, már sírhatnékom volt. A legfelső szintről, ahol már látni a vízesést, visszafordultunk. A kőpárkányon 4 földdel teli virágláda csúfondároskodott virág nélkül, a vízesés kis tavában meg virított a szemét és a sok fagally. A Szálloda környéke sem volt szépen felvirágozva. A parkja ugyan szépen gondozott, de a szálloda elött óriás tábla állítja meg a kirándulót, hogy ne merészelje megpróbálni körbejárni, neki ugyanis semmi keresnivalója a parkban. Az a terület kizárólag a szállóvendégeké. A Kastélyszálló árai kétszerese a szlovéniai legdrágább szállásunkénak. Igaz itt van ingyen wellnes, de vajon ezért megéri Lillafüredre menni nyaralni? Ma lassan ott tartunk, hogy van a Kastélyszálló és ennyi. Pedig az egykor gyönyörű környezet miatt lett kastélyszálló és nem fordítva. Arról már ne is beszéljünk, hogy a szálló mellett max. bodegákat lehet találni, gagyi holmikkkal és drága ételekkel. Egyszerűen nem értem, hogy tud egy ilyen szép vidék ilyen rövid idő alatt ennyire lepusztulttá változni?
 
De nem ez volt az egyetlen dolog országjárásunk során, amin megütköztünk.
 
Tokaj és környéke tájilag szép. Tokaj egyetlen, turisták által látogatott utcája rendben van. Az már kevésbé, hogy amúgy világörökség részévé minősített területen a borpince látogatás egy turistáknak „megcsinált” borpince megtekintését jelenti- amúgy szép, egy darab folyosójával és lovagtermével-, ahol fényképeken megmutatják a borkészítés lényegét. A borkóstolás -6 féle borból 1 dl – mellé négyünknek kínáltak összesen 6 darab pogácsát! Már régen kijöttünk a pincészetből, amikor megtudtuk, hogy van olyan lehetőség is, hogy felvisznek a szőlőbe, hogy megismerd a szőlőfajtákat. Mennyivel egyszerűbb és szimpatikusabb lenne, ha ezt ott helyben felkínálnák, majd eldöntöd, akarod-e vagy sem. Egy ilyen borpince látogatás Spanyolországban a szülőtőkénél kezdődik és a teljes bortermelési folyamat helyszíni bemutatásán (nem fotókról) át tart a borkóstolásig. Mi még itt nem tartunk világörökség ide vagy oda. De ott igen, hogy az úgy nevezett bormúzeum 2 db szobájáért, és a falakon elhelyezett interaktív felvilágosításért 400 Ft/fő belépő díjat kelljen fizetni. És ezzel nagyjából ki is merültek Tokaj látnivalói. A főutcát elhagyva, málló vakolatú házak, kihalt utcák, üres- kiállító teremként modern festők képeit bemutató templomok és méreg drága belépő mellett egy üres zsinagóga az össz látnivaló.
 
A harmadik csalódás Ópusztaszeren ért. Igyekszem sietve hozzátenni, nem a park kiépítettsége okozott csalódást. Ópuszatszer sokat változott, fejlődött. Úgy töltöttünk el egy teljes napot benne, hogy még simán lett volna mit megnézni, és több dolog mellett csak elrohantunk. A felújított körképről pedig bátran állítom, egyedülálló a világon. A környező kis falvak is mesésen néznek ki. Virágosak, tiszták, üdék. Amivel gond volt az a park szolgáltatása. Az ugyanis nem létezik. A bejárat mellett van egy darab bódé, ahol étel ital kapható. A másik bentebbi büfé üzemen kívül volt, azaz zárva. A bódéban két leányzó gyürkőzött a feladattal. Sorszámokat osztogató és a pénzt kezelő lány mellett a másik lány három fritőz segítségével próbálta a tőle telhető legnagyobb „gyorsasággal” előállítani a mirelitből készült lángost, a hamburgert és a hot dogot. Mert ugyebár ezek tipikus magyar ételek. Volt még egy- két készétel ( mirelit, melegíthető verzióban előadva), bővítendő a választékot. Emellett ihattunk por „kapucsinót” és német „hig” kávét.Ez a kínálat Ópusztaszeren a MAGYAROK TÖRTÉNELMI EMLÉKPARKJÁBAN. Itt javában kellene sütni az ökröt, bográcsban szabadtéren főzni a gulyást, sütni a kürtöskalácsot stb. Nem értem miért éri meg ugyanez a Vörösmarty téren karácsonykor az árusoknak és miért nem éri meg Ópusztaszeren. A bódé biztosan nyereséges, amolyan szocialista módon: ez van, tehát mindenki ezt veszi, és kivárja, míg a sorszámát kiabálják. Vályúhoz elvtársak!
 
Mintegy 40 évvel később – és húsz évvel a rendszerváltás után- utazgatva én még mindig a régi értetlenséggel állok sok dolog előtt. Lassan rá kellett jönnöm, hogy a bezártságot felváltó szabadság nem hozott szemléletváltozást, és nem is igazi szabadság csak szabadosság. Nem csak eldobjuk a szemetet, hanem újratermeljük! Lassan ez lesz az egyetlen nemzeti "kincsünk". Parlagfű, gaztenger és szemét.
Még mindig várjuk a sült galambot, és nem veszzük észre, hogy nemzeti értékeink tönkre mennek, vagy hogy mennyire kicsi változtatással óriásit léphetnénk előre. Talán túl sok hozzá nem értő "okos" van neki nem való poszton. NEM MINDEN A PÉNZEN MÚLIK!
Itthon láss Csodát!
Szerző: matronaza  2010.08.30. 20:30 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása