A polgári esküvő papírjainak beszerzésével egyidejűleg  komoly küzdelmet folytatunk – remélem azért most már múlt időben – az egyházi ceremónia megtartása érdekében is. Az egyházi esküvő Budapestre szervezése ugyanis magától értetődő volt a spanyol családtagok számára, mivel esküdni ott kell, ahová a menyasszony való. Csakhogy a menyasszony nincs megkeresztelve. Na de sebaj, felveszi a kereszténységet, és megkeresztelkedik. Ez volt a kiinduló pont úgy január elején. Mivel itthon  lehetséges   rövidebb idő alatt, a megfelelő egyházi kívánalmaknak eleget téve, megkeresztelkedni, így fel sem merült bennük, hogy ez  lehetetlen feladat elé állítaná őket. Adott 8 hónap, tehát nosza fogjunk bele.

           1.forduló

Gondos szülőként elkezdtem templomot  és papot keresni. A kiválasztott helyek közül azonban elég rövid idő alatt kiderült, lehetetlen egy vasárnapi esküvő megszervezése. Itthon a nagy többség szombatra teszi az esküvőjének a napját, amiről én azt hittem, amolyan kényelmi szokás. Másnap kipihenhető a lagzi. Nekünk a külföldi vendégek miatt  a szombatot az utazásra meg kellett hagyni. A templomban viszont szóba sem jön egy vasárnapi esküvő. Mindenhol a misékre hivatkoztak. Nem vagyok egy a vallását aktívan gyakorló ember, ezért automatikusan azt gondoltam, nem értem, mise más napokon is van. Mitől különleges a vasárnap este. De nem ez volt az egyetlen értetlenkedésem. Kiderült, hogy az egyház nem fogad el tolmácsolást. Egy egyházi esküvőn a papnak és a házasulandóknak érteniük kell egymást.  Pufff…. Ha nem ez a hivatalos házasságkötés ma Magyarországon, akkor miért kételkedik a hivatalos tolmácsban az egyház? De ez van, el kell fogadni. De honnan lesz spanyolul beszélő papunk? Szerencsével lett, de amikor meghallotta a vasárnapi esküvőt, akkor visszakozt csinált, mert  ugye vasárnap nem esketünk.

            2.forduló

Mivel  a családi kupaktanács némi fejtörés után  lemondott arról, hogy a két család tagjai értsenek is valamit az esküvőből, így fel tudtunk kínálni még  egy pár nyelvet: spanyol, német, angol, magyar. A német-magyar verzió győzött. Lett templom és pap Elkezdhettük, hát a szükséges papírok egyeztetését.  Meg kell jegyeznem az atya nagyon készségesen és kompromisszum készen állt a dologhoz. De komoly problémát jelentett  a Budapest  - Valencia- Madrid  háromszög. Olyan dolgokon akadt fenn az ügy, hogy:  Mi a kinti helyi templom?  Madridban élnek, de nem járnak templomba. Az egyikük lakcíme Madrid, a másiké Valencia. Akkor?

Szóval kell:

-         keresztelési anyakönyv - 3 hónapnál nem régebbi

-         a „helyi” plébánia elbocsátó papírja, hogy máshol lesz az esküvő

-         jegyes oktatás  elvégzéséről az igazolás.

Ez eddig semmi különös, ez itthon is hasonlóan hangzana. De ha hozzávesszük, hogy a papírokat Valenciában kell megszerezni, és kell jegyes oktatás, ha lehet akkor Valenciában, mert ott keresztelkedett a Vőlegény, akkor már nem olyan egyszerű az ügy. Mondhatni kivihetetlen, mert  nem ott élnek. A tanfolyam minimum 3 hónap, Lehet Madridban jegyes oktatásra járni, de hova. A kikérő is madridi plébániától kell . Kiinduló állapotban ugyebár számukra nincs ilyen helyi plébános és ismerős templom illetve annyi van, ahány templom csak akad a fővárosban . A jegyes oktatás elvégzéséről szóló papírnak angol vagy német nyelvűnek kell lennie, hogy értsenek is belőle valamit itthon. Mindezek mellé pedig az összes papírt be kell adni a madridi püspökségre, hogy  püspöki pecséttel ellátva kerüljön majd haza.

Számomra itt egy kicsit követhetetlenné kezdett válni a „kinek miről mit és milyen nyelven, valamint hány engedéllyel és pecséttel ellátva „ c. történet.

             3.forduló.

 Újabb zűr. Spanyolország alapvetően katolikus ország, ezért nem lehet ennyi idő alatt megkeresztelkedni. Ott ez kb. úgy másfél  év.

A keresztelő elmarad. De vajon az esküvő is?  Hallottam, és utána olvastam, hogy katolikus esküvő esetén elég az egyik fél katolikus volta. A másik fél püspöki engedéllyel vonulhat az oltár elé. Rendben, meg kell kérni az engedélyt. Logikusan ezt itthon gondoltuk megkérni, mert itt lesz az esküvő, és mert a magyar fél nem katolikus. De hogy kell ezt elintézni? Gyerünk el a helyi főplébániára, és kérdezzük meg. Mivel a tuti, amikor egy atyát a templomban el lehet érni, az a mise, így nagy buzgalommal végigültem egy teljes misét, ami ráadásul extra hosszú volt a sok- szintén rövidebb idő alatt és javarészt az esküvője miatt keresztelkedni vágyó fiatal – első áldozástól. Hideg is volt nagyon…. De ezt már egyéni szociális problémaként éltem meg.

Végre feltehettem a kérdésemet.

Válasz. Engem akkor keressenek meg, ha esketésről lesz már szó. A püspöki engedélyt annak kell megkérnie, aki beviszi a másikat az egyházba. Vagyis itthon e tekintetben tennivaló nincs. És nem is lehet. Ha eddig nem volt köze az egyházhoz, akkor én mit tehetek. Semmit.

Logikátlannak tűnt, Azt gondoltam az egyház egyetemes, nem nemzeti sajátosságokra  alapuló intézmény. Főleg ha itthoni esküvőről van szó és még kikérőt is kérnek hozzá. De mivel ezt még  másodszorra is megerősítették az esküvő helyszíne szerinti plébánián, letettem róla, hogy ezt itthon elintézzük. Marad a kinti utána járás.

      4.forduló.

Érdeklődés Valenciában a püspöki engedély felől. Megoldhatónak vélik, de mivel a papírok nem lehetnek 3 hónapnál régebbiek, így a kérdés még nem aktuális. A jegyes oktatást nem  vállalják, az csak rendszeres bejárással lehetséges.  Marad az ígéret és az izgalom…

            5.forduló

Négy itthon töltött nap, amikor is az esküvő teljes előkészítését le kell tudni. Értsd ez alatt a ruha kiválasztástól a helyszín bejárásig, a díszítésig, a zene, a videós é sminkpróba mellett még sok részlet egyeztetését. A 4.nap után erősen felmerült bennem a kérdés: nem kéne-e esküvőszervező vállalkozásba fognom? Ezen négy napban találkoztak először ez itthon eskető atyával is. A szokásos beszélgetés és adatfelvétel közben megtettük a nagy vallomást is, miszerint: gond  van, mert- bár nem így akartuk – de a keresztelő elmarad, tehát püspöki engedélyt fogunk kérni. Még mielőtt az atya kétségét fejezte volna ki, hogy így biza nagyon bajos ez az egész, sietve hozzá tettük, hogy azt természetesen a papírokkal együtt hozzuk, mert ugye ezt kint kell megkérniük a fiataloknak.

Ekkor következett ismét egy váratlan fordulat, azaz az atya válasza: Ó arra semmi szükség. Ha megkapom a  spanyol papírokat a püspöki engedélyt megkérem én itthon.

Nekem leesett az állam, tátva maradt a szám Mintha nem is ugyan az az egyház lenne. Itthon páros lábbal rúgtak ki ezen ügyben a templomokból, most meg mégis csak lehet?!?!

Hát áldja őt meg az Úr! Ő volt az első ember, aki  készségesen és maximálisan együttműködve segített.

        6..forduló

Közeledik az esküvő. Ideje a jegyes oktatásnak utána nézni, mert mint hallottuk, az azért cirka 3 hónap. Nehogy már gond legyen, meg ugye a püspöki pecsét sem tudható mennyi idő alatt adatik ki, az engedélyről már nem is beszélve. Mély levegő és irány az első, a  fiatalok lakásához legközelebb eső plébánia Madridban.  Elég remegő hangon közlik a tényállást: Nekünk jegyes oktatás kell, mert augusztusban esküszünk, de nem itt, hanem Budapesten és amúgy csak az egyikünk keresztény.  És jó volna egy kikérő is, meg ugye  az össze s papírunkra püspöki pecsét kell, és……

És…az addig teljesen ismeretlen pap kedvesen mosolyogva visszakérdez: Mi itt a probléma? Minden megoldható! Kár hogy nem jöttek előbb, most indult egy tanfolyam: De amúgy mennyi idejük van a tanfolyamra?

Válasz: Ja időnk, az nincs. Illetve amikor egyikünknek van, akkor a másik dolgozik és fordítva.

És az atya még mindig nem ájult be a padsorok közé, hanem még mindig mosolyogva türelmet kér, és eltűnik egy kis időre. Visszatérve kezében egy füzetecske, melyből gondosan kiirogatja az összes, a fiatalok lakásáshoz közel eső plébániát, ahol úgynevezett gyorsított jegyes oktatást tartanak. Merthogy az egyház igyekszik a helyzetet könnyíteni és ezért  néhány helyen már két  nap alatt „ ki lehet okosodni”. Ez amúgy teljes egész nap, ebéddel, uzsonnával és ingyen!!!!  INGYEN. Az Atya még elmond mindent a püspöki hivatalról és annak elérhetőségéről is. Sőt, még azt is felajánlja, hogy egyházi postával hazaküldi a papírokat. 

Áldja az Isten Őt  is! – hogy ismét stílusos legyek.

         7. forduló:

Túlesve egy fantasztikusan élmény dús és nagyon jól szervezett jegyes oktatáson, fiatalok megeresztenek egy érdeklődő telefont a madridi püspöki hivatalba, kontrolálandó mikor lehet menni, pontosan mit is kell akkor bemutatni, és mi a folytatás. Azaz mikor kapnak mindent elintézve vissza, készen arra, hogy Budapestre juttassák. Már meg sem lepődőm, amikor a válasz után kapom a telefont, hogy újabb anyakönyvi kivonatra van szükség, mert ugye először ezt elfelejtették mondani nekik. Meg elfelejtették, hogy családi állapot igazolás is kell. Ebből van egy feleslegünk, mert a polgári esküvőre a bíró erre nem tartott igényt. Ugyanakkor nincs a vőlegénynek, mert tőle sem kértek ilyet eddig, ergo nem is ment utána.  Helyesebben  a kinti szülői háttér is kellő számú „papírbeszerzőtúraja” során megtudta, hogy eme papír csak személyesen az illetékesnek adható ki. Lévén a 300 kilométer távolság a két város között, ez a művelet abszolút nem egyszerűen végrehajtható. Arról nem is beszélve, hogy az itthon beszerzett újabb anyakönyvi kivonatot is kb. 15 ezer forintért vinné ki a  DNL. Elég drága egy okmány lenne, mondhatom. Mivel ekkor már napjainknál tartunk időben, így sokkal egyszerűbbnek látszott bevárni a kinti egybekélés idejét és a HÁZAS papírt beadni a püspöki hivatalnak. Ez persze újabb 2 hetet vesz el az amúgy is fogyó időből, és a jóváhagyások megszerzése is további 2-3 hét. Gyors fejszámolás, azaz akkor már június elején leszünk. Gyors telefon az itthoni eskető atyának, nem késő e ez ahhoz, hogy meglegyen a püspöki engedély is. A válasz megnyugtat.

Hát ez eddig a rohangászós, idegölős, bürokrácia rángatta  történet. Remélem nem egész két hét múlva a polgári esküvő után minden beadott papírra rákerül a kinti püspökség pecsétje és azt követően meglesz az itthoni engedély is.

Nekem  folyamatosan akármilyen papír, engedély megszerzéséről volt szó, az járt az eszemben, hogy ha még három embert megkérdezek, akkor  lenne még  egy pár kifogás, újabb beszereznivaló. A bürokrácia itt is elég nagy kihívás. De ennél is elgondolkodtatóbb az emberi tényező. Hányféle hozzáállással találkoztunk, ki az aki élből hárít, mert esetleg többlet munkája lenne az üggyel kapcsolatban, kik és hányféleképpen értelmezik ugyanazokat a szabályokat. Megdöbbentett az egyház ennyire sokféle gyakorlata. Nem csak a két ország közti különbségre gondolok, hanem elsősorban arra, hogy itthon ahány plébánia, annyiféle válaszra akadtam. Pedig a segítőszándéknak leginkább – legalábbis a hitvallásból következően – onnan kellene érkeznie. Vagy ez ábránd???? 

 A 8. forduló már egy jól sikerült esküvő legyen.....!!!!!!!!