A minap megszólalt a lakásriasztónk. A szomszédban lakó édesanyám lélekszakadva rohanni kezdett lakásunk felé, hogy majd Ő megtudja mi is a helyzet. Amúgy 84. évében van, és rendkívül gyorsan elveszti a fejét, ha baj van. Kilépve a kapujukon futtában beleszaladt egykor volt barátnőmbe, aki meglátta a kétségbe esett arcát, megkérdezte, hogy nem az édesapámal van-e valami gond. Amikor a válaszból kiderült számra, hogy á csak a riasztó szól odaát, egy "jaaa, csak ennyi"-vel elintézettnek tekintette a dolgot.Idáig a történetben semmi rendkívüli sincs. De ha az ember tudja, hogy barátságunk teljében hány könyörgő, nyafogó, utasító telefonhívást kaptunk tőle, amikor az Ő lakásrisztójuk küldte nekik az üzenetet a telefonjukra, hogy gond van otthon. Volt olyan időszak, hogy szinte naponta volt valami, és én a kertek között, a bokrokon, sáron, bozótoson keresztül lettem átzavarva, hogy ugyan nézzem már meg az összes ablakot, a létező vagy nem létező betörőt, a kertkaput, meg a mit tudom én még mijüket is. Szó nélkül megtettem, és ment a nyugtató telefon, hogy minden rendben van-e. Én még a minap is üzenetrögzítőre mondtam nekik, hogy a garázskaput a kocsival elszáguldó csemetéjük reggel nem zárta vissza, és emiatt tárva nyitva volt az egész udvar. De még annyira sem tartotta érdemesnek a dolgot egyik családtag sem, hogy egy sms- visszairjon: Te, kössz, vagy te marha ne foglakozz ezzel. Mondjuk nem is vártam, mert ma annyira elszállta a jómódtól az egész család apra és nagyja, hogy Őnagysága a kocsiból is csak akkor száll ki, ha egyenesen bemehet a lakásba, nehogy már valakibe az utcabeli senkik közül bele kelljen botolnia. Ezek után nem is várható el tőle, hogy a mi risztónk megszólalása esetén segítségféle megforduljon az eszébe. Hogy valami halvány derengés lenne az agyában, hogy az idős néni bajba is kerülhet. Az az idős néni, aki egyébként évekig nyaraltatta kedves, agyonkényeztetett lányát saját unokájaként bánva vele. A dolog nagyképűen egy "jaa, csak ennyi" -vel részéről elintézve. Nem csoda hogy ma már nem vagyunk barátok!!!!
A másik eseménye a hétnek egy blokbejegyzés volt, szintén egy egykori baráté. Elolvasván siránkozását afelett, hogy közelgő külföldi esküvője milyen problémákat jelent a számára, igencsak elcsodálkoztam. Ugyanis az általa leirt dolgok tökéletesen azt igazolták vissza, hogy minimálisan sem kisérli meg elfogadni új környezetét, minmálisan sem akarja új családja és barátai szokásait, életvitelét megismerni,tolerálni. Nem! Helyette kikéri magának, hogy a végtelen hülye szokásaikkal képesek lennének az ő gyönyörű esküvőjét elrontani. Kikéri magának, hogy egyáltalán másoknak véleménye van a nagy eseménnyel kapcsolatban, hogy nem mindeki vigyorogva és hajbókolva fogadja el az ő utasításait , kívánságait nászajándék, ceremónia stb ügyben. A stilus ráadásul, ahogy erről ír külön megér egy misét. Enyhén szólva sértő. Valami olyan érzetem van, hogy a mindez ezért, mert maga sem tudja mit akar voltaképpen. Illetve bocs, nagyon is sejtem. Essenek hasra elötte új külhoni családtagjai, hogy kegyeskedik nekik nemsokára egy utódot világra hozni, az esküvőn vigyorogva, néha egy kis pocaksimogatással ( beszéd nélkül, mert közös nyelv hijján ugysem értik egymást) tudassák vele, hogy milyen klassz is ez így, és csendben némán fogyasszák el a vacsorát, amit kegyeskednek majd eléjük tálalni. Esetleg lehet rögtön ráhagyni egy két házat, hogy a sok csemetét, amit világra fog hozni, lehessen hol felnevelni. Mindegy, csak ne szóljanak bele semmibe, ne tegyenek megjegyzést semmire, és leginkább őt hagyják békén. De legyen aki eltartsa, és ha bajban lenne, akkor minden kedves régi és új rokon azonnal érezze, hogy kötelessége segíteni Neki. Ha nem ez van, akkor az tolerálahatatlan a számára, és gondolja meg mindenki, hogy mit , de leginkább hogyan mond meg neki, mert akkor arra a sorsra jut, mint néhány régi barátja: Le is út fel is út, mert nem az ő igazsága érvényesül. Sajnálni tudom csak, mert amig szerelmes férjuram szeme ki nem nyílik, addig minden irányítható, de ha elfogyasztja összes új és régi családtagját, meg barátait, akkor azért érdekes szitu állhat elő ott a meszzi távolban, ahol csak hülye szokásokkal bíró emberek élnek.Estleg ha belegondolna, hogy onnan hány magyar szókás tűnik abszolut hülyének. De az igazi nagy kérdés számomra az, hogy ha valaki enyire nem fogadóképes más, szokatlan dolgokra, az minek akar külföldön letelepedni.
Sokszor a hétköznapi élet produkálta dolgok komolyan elgondolkoztatnak. Mi a frásztól lesznek tanult (legalábbis papírjuk van róla) emberek, önteltek, tudálékosak, a másikat lenézőek, akarnokok, teljeséggel intoleránsak??? Nem tudom elfogadni semilyen körülmények és semmmilyen életkorban sem ezt a ki ha én nem magatartást! Mégjobban felzaklat, ha egykor volt barátok teszik ezt, megfeletkezve minden emlékről, legyen az családi vagy baráti.
