Nem gondoltam volna, hogy két EU-s állampolgár házassága ennyi bonyodalommal jár. Az ember egy esküvői előkészületet a szükséges okmányok beszerzésével kezdi el. Érintett szülőként én is elsőre az illetékes Polgármesteri hivatalt hívtam, megtudakolandó, hogy magyar állampolgár külföldön kötendő házasságához milyen dokumentumok kellenek.
1. forduló:
Az első telefon során egy kedves udvarias hang közölte, hogy anyakönyvi kivonat és Házassági Tanúsítvány az összes dokumentum, amire szükséges lesz. Mivel ez utóbbi okmányról először szereztem tudomást, érdeklődtem, hogyan juthatunk hozzá, illetve mi az amit én meghatalmazással személyesen beszerezhetek. Ismét kedvesen közölték, hogy a Tanúsítványt a lányomnak kell megkérnie. Ez egy nyomtatvány, amit kitölt, ezzel igazolva, hogy nincs akadálya a házasságának. Az aláírást követő 30 napon belül a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal pecsétjével ellátva postán megkapja a Tanúsítványát. Mivel külföldön élő magyar állampolgárról van szó, így logikusan adódott a következő kérdés: Lehet-e ezt kintről intéznie? Igen a konzulátuson is nyilatkozhat, és elindíthatja a szükséges papírok beszerzését. Ebben az esetben más előny is származna a hazautazás elkerülésén kívül. Ha ugyanis konzuli postával kérik meg hivatalból az iratait, a beszerzett papírok hitelesítése és fordítása sem szükséges. A konzuli pecsét és a konzuli aláírás „hivatalból” elég. Ó remek, gondoltuk. El is ment az első email a kinti konzulátusnak, akik udvariasan meg is erősítették az itthon hallottakat, és még fel is hívták a figyelmet arra, hogy Spanyolország különböző tartományiban különféle plussz iratokra lehet szüksége, így mielőtt hivatalosan megkérné a konzuli segítséget, vegye fel azzal a bírósággal a kapcsolatot, ahol az esküvője lesz.
2. forduló
Az első értetlenkedés abból adódott, hogy a bíróság internetes portálja nehezen értelmezhető megfogalmazásokat tartalmazott. Pl: érvényes anyakönyvi kivonat. Általában ez 3 hónapnál nem régebbi másolat szokott lenni, de - gondoltuk – jobb, ha kérdezünk. Újabb email, várakozás, majd egy dodonai válasz: a portálon minden információ fent van, tartsa magát ahhoz. Jó akkor személyes kérdezősködés következik, azaz utazás Madridból Valenciába a bíróságra.
3.forduló
Valenciában az épp ügyeletes bíró megkapván a feltett kérdést, közli, hogy erre meg erre lesz szükség, de: hol a tanú?
Milyen tanú? Nem esküdni jöttünk, csak a dokumentumok felől kérdezni.
De ide minden alkalommal tanúval kell jönni.
Ezek után kifejti, mennyire nehéz lesz ez az egész, mert ha a fiatalok beadják majd a kért papírokat, akkor azt le kell ellenőrizni, ami legalább 3 hónap, és majd csak utána lehet időpontot kapni, de az is újabb 3 hónap múlva lesz csak, figyelembe véve a már most is zsúfolt előjegyzési naptárt. Szóval 6 hónapon belül ne is reméljenek esküvőt. Amúgy a kis hölgy készüljön fel egy interjúra is, mert mindenféle kérdésre kell válaszolnia. Meg kell ugyanis tudni, miért akar épp egy spanyolhoz menni, mert kérem itt mi az érdekházasságokat nem favorizáljuk.
Bangggg……. Majd döbbent csend után, egy kérdés a szintén döbbent vőlegénytől: A kérdés ellenére a bíró elengedhetetlennek tartotta az interjút.
Bocsánat de a hölgy itt él, itt dolgozik, amúgy EU-s állampolgár, és amúgy 4 éve ismerjük egymást. Nem Zulu földről érkezett.
4.forduló:
Hivatalos felkérés a konzulátusnak a szükséges papírok beszerzése végett, helyesebben egy időpont kérése emailben a személyes megbeszélésre.
A válasz „lenyűgöző” volt: Készséggel hölgyem, de előbb mondja meg nekünk, van-e Önnek otthon lakcímkártyája?
Válasz: Igen van, de felfüggesztve, mert ideiglenesen külföldön élő állampolgárként vagyok nyilvántartva.
Ja , akkor sajnos nem tudunk Önnek segíteni, szíveskedjen hazautazni. Mi csak a kitelepült magyarokat tudjuk képviselni.
És hogyan lesz valakiből kitelepült?
Leadja nekünk a konzulátuson a lakcímkártyáját, meg a személyigazolványát, mi elindítjuk a kitelepülést, le kell zárni mindennemű otthoni ügyét ( APEH stb). Ez azért egy pár hónapot igénybe vesz.
Bangggg…. Mi a fenét képvisel azon a konzulátus, akit otthon mindenféle nyilvántartásból törölnek? Jaaa… elvesztheti az egyetlen megmaradt papírját, az útlevelét, és akkor azt majd beszerzik neki.
Még halkabban megkérdezve: A korábbi email váltásokat nem ezzel kellett volna kezdeni?
Érdekesség:
kiváncsi ember lévén felmentem néhány külhoni konzulátus honlapjára. A bécsin ez áll:
:” Házasságkötési tanúsítvány (Ehefähigkeitszeugnis) Magyar állampolgár részére a konzuli osztályon abban az esetben adható ki házasságkötési tanúsítvány, ha igazolni tudja, hogy:
- ideiglenes külföldön tartózkodását a polgármesteri hivatalnál bejelentette és ……..”
5.forduló
Marad az itthoni papír munka. A születési anyakönyvi kivonatig jó vagyok, de mi lesz a Tanúsítvánnyal? Újabb kérdezősködés, újabb eddig ismeretlen információk. A Tanúsítványhoz mindkét házasulandó fél kell. A magyar állampolgár csak kitölti és aláír, de ha külföldi a vőlegény, akkor neki kell a születési anyakönyve, családi állapot igazolása, tolmács, és minden papírjának– csak és kizárólag – OFI által történő fordítása. Az OFI honlapján az árak láttán erős szívdobogásom támad.
Már eddig sem értettem, mire jó az a szabály, hogy a születési anyakönyvi kivonatot állandóan friss másolatban kell mindenhova prezentálni. Aki egyszer megszületett, annak a születési dátuma, helye és neme nem tud megváltozni.
( Hacsak át nem operáltatja magát…) Akkor mi a szöszt kell ezen állandóan igazolni újabb és újabb 3 hónapnál nem régebbi anyakönyvvel? De hogy a név, helységnév és egy dátum, miért fordítandó???? Nahme, Name, Nombre, Nom , Sexe, Sex, Sexo, Daten, Data,……. még a szavak is alig különböznek!
Bürokrácia és sok sok pénz az államnak!!!!!!
Na de: újabb kérdezősködés, telefon, mivel a hazautazás szóba sem jöhet. „A szabadságra megyek, mert ügyintéznivalóm van” mondat ugyanis tipikusan Hungarikum. Javasolni kéne sok más egyéb dolog mellett a hivatalos magyarrá tételét.
Akad végül egy kedves és hozzáértő anyakönyvvezető, aki felvilágosít, hogy nem mindenhol kötelező ez a bizonyos Házassági Tanúsítvány. Ha kint elfogadják helyette a családi állapot igazolást, akkor kár ebből ekkora ügyet csapni. A születési hely szerinti népesség nyilvántartóban- Önkormányzat – bárki kikérheti személyes adatait. Ha erre és a születési anyakönyvi kivonatra kérek „Apostill”-t, akkor a kettő ugyan az, mintha a Tanúsítvány lenne a kezünkben. Bangggg….. mi az az apostill? Ja , hogy a Külügyminisztériumban hitelesítik az okmányokat…. Aha. De ezt eddig miért nem mondta senki? Miért véletlen folytán jut az ember információhoz? Miért attól függ, mit tudunk meg, hogy kivel, mennyire felkészült emberrel hoz össze a jó sorsunk?????
És miért van a tanúsítvány ha mégse kell? Ja, mert EU van, és az egységes szabályok miatt kitaláltak egy újabb papírt. De ha senkinek sem kell? Nem értem!
Gondolkodás, majd bevállaljuk a rizikót. Nem lesz Tanúsítvány, kikérem a két iratot, elbattyogok a Külügybe Apostill-ért. Ennek 5000 Ft darabja és arról szól, hogy a kibocsátó Magyarország hivatalos szerve, az aláíró meg XY illetékes úr/hölgy is hivatalos személy- Na meg kap egy sima pecsétet mindez. (A pecsét nem dombornyomott)
NA akkor számoljunk: Á 12 ezer forint és 3 hónap. Ennyibe van eddig az, hogy családunk egyetlen gyermeke külföldön polgári házasságot köthessen. Az anyai utánjárás, idő és idegeskedés ingyen volt. Valamint nem számoltuk a kinti nem csekély vegzaturát, idegeskedést, telefonokat, sorban állást és Zuluvá válást sem.
6. forduló:
Április első napjai, Valencia reggel 7 óra 4 perc. Bejutás 4.-ként a bíróságra. Egy nap ugyanis csak 10 párral foglakoznak. Ebből 5 pár jelentkezését fogadják Interneten, de ott már valahol június körül jár az előjegyzési naptár. A másik öt reggel sorszámot húzhat. Papírok minden lehetséges változat szerint előkészítve. A bíró elkéri a születési anyakönyvi kivonatokat. Rendben. Ezután kéri a lakcímkártyákat. Hoppá: Erről eddig nem volt szó. Nincs is ott csak a vőlegényé. A másik Madridban. Azonnal kész is a válasz: Na akkor mehetnek haza, majd jöjjenek vissza, ha lesz új időpontjuk.
Bangggg…..de szerencsére van még aki ezek után gondolkodni képes…..
Bocsánat bíró úr, lenne egy kérdésem. Ha én most egy Zulu lányt akarnék feleségül venni, aki még soha nem élt ebben az országban és ezért spanyol lakcíme sincs, akkor nem házasodhatnék?
Csend…..és ... Mikor akarnak összeházasodni?
Hmmmm…. Mondjuk május 15?
Rendben , az még szabad, beírtam magukat.
A pár és a tanú távozik.
Érdekes? Az? Nem kellett más papír, csak a születési anyakönyvi kivonat. Aláírtak még egy két rettenetesen fontosnak ítélt nyilatkozatfélét, de nem kellett más dokumentum, és nem kellett a nagyon fontos interjú sem. A Zulu visszaváltozott EU-s emberré? Ki tudja? Nem igazán értem, de ez mit sem számit.
Nem értem miért jó, hogy packáznak az emberekkel, miért kell információkat fogóval kihúzni illetékes tisztviselőkből. Végig olyan érzetem volt, hogy hülye vagyok, csak baj a hivatalos szervek nyakán, csak egy gyagya állampolgár, aki megpróbál valamit elintézni, de nem tud, mert ebben a nagy, egységesítet, jogharmonizált EU -s világban nem tudja magától kitalálni, mire is van szüksége. Amit meg végképp nem fognak az adó-vevőim: Miért pont a bürokráciában tudunk ennyire egymásra hasonlítani? Miért ezt tanuljuk el?
Minél alaposabb valaki, annál jobban belekeveredik a liánok közé, amik tekerednek rajta, míg meg nem fojtják. Azóta is, ha hallom azt a spanyol szót, hogy liar ( megkötöz, befon) a liánok jutnak az eszembe. Meg a burrocracia, úgy ü nélkül. Merthogy spanyolul a burro szamarat jelent!!!!!
