Nagyon érdekes és elgondolkodtató cikket olvastam a minap.  A mai fiatalok kommunikációjával foglalkozott. Ezt a mai tini ill huszonéves korosztály a NAGYON MÁS kapcsolati rendszere miatt a szociológusoktól a „Z” generáció elnevezést kapta. ( Megjegyzem van már "Y" generáció is) A baby boom nemzedéke és a 90 –es évek „X” generációja után ugyanis a különbségek kifejezésére az újabb ábc betűket alkalmazzák. A „Z” az úgynevezett kommunikációs nemzedék. Az Internet világában, a chat csatornák és blogok sokaságában a mai fiatalok ugyanis sokkal többet kommunikálnak egymással, mint bármelyik őket megelőző korosztály. Volt lázadó nemzedék, most van kommunikációs nemzedék. Akár örülhetnénk is, de sajnos megint igaz, hogy a mennyiség a minőség rovására megy.

A kommunikáció az információ csere  folyamata . A communicació  latin eredetű szó: közzétételt  , teljesítést jelent. 

A közzététellel nincs is baj a mai fiataloknál sem. Bárki, bárkivel kapcsolatba kerülhet a neten, elmondhatja véleményét, beleszólhat bármilyen vitába, ismerkedhet, kritizálhat., információt cserélhet. Csakhogy itt a nagy  barbatrükk ebben az egész  kommunikációs  szabadságban. Álnéven bejelentkezni, egy  képzelt világot lefesteni másoknak magunkról, aztán egy gombnyomásra köddé válni igen könnyű. Mert:

 „A virtuális közösségekben egy konfliktusos helyzetből akkor lépek ki, amikor akarok, teljesen fel tudok szívódni.”

Nem véletlenül emeli ki a cikk is, hogy  ma Magyarországon:  „Hiába van minden gyereknek net hozzáférése, hiába regisztrál a társasági és magánéletét mások számára kiteregető IWIW -en vagy Facebookon, egy, az ország felsőoktatási intézményei közötti versenyen azonnal meg lehet különböztetni a vidéki főiskoláról jött versenyző anyagait a fővárosi egyetemistákétól”

A baj- mint ahogy a cikkből is kiderült  számomra – a teljesítéssel van. Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy  a felelősségvállalással.  Mert a véleményünk nyilvánosságra hozatala, a kapcsolatépítés felelősséggel is jár.  A személyiség felvállalása már nem jellemző erre a generációra. A későbbi munkába állásuk során nem tudnak majd élni a kapcsolatteremtés megszokott  módjával,  és mivel a rejtőzködés épp a konfliktushelyzet bevállalására és kezelésére nem tanítja meg őket, ezért erre külön tréningeket kell majd szervezni a számukra.

Elgondolkodtató és szomorú. Nem vagyok szociológus, de azt gondolom, hogy egy generáció nem önálló egység.  A generációk egymás mellett léteznek: Ma talán pont ezzel a szimbiózissal van a baj. Mert ha a fiatal generáció elbújik a névtelenség mögé és nem vállalja a felelősséget, a konfliktushelyzetet, akkor az előző generációkkal is van valami baj. Véleményem szerint talán nagyobb baj, mint a fiatalokkal!

Nem akarom a humán erőforrás vagy marketing képzést alábecsülni, de ha  ez egy két tréninggel feloldható lenne, akkor  tényleg nem kellene aggódni. De félek, nem ilyen egyszerű a helyzet. Minden a névtelenség homályába visz. Ne sértsünk személyiségi jogokat alapon a tanár már a szülői értekezleten sem mondhatja el más szülők előtt, hogy xy miért olyan amilyen, hogy mitől és miben teljesít rosszul vagy jól.  A  diákok kódokká válnak a főiskolákon és egyetemeken. A megfelelés, a tudás bizonyítása már elemi iskolai szinten sem a szóbeliség, hanem a tesztek, az igen/nem válaszok felé tolódott el. Már az óvodásnak is mobilja van. A gyerekek chat és mobiltelefonos kommunikációja pedig külön nyelv, melynek megértéséhez egy értelmes és gondolatainak normális kifejezéséhez szokott ember kódfejtő igénybe vételére szorul.

Megvenni a gyerekeknek mindent, letenni a mobilt az asztalra, aztán a számítógépet, majd lecserélni, mert a szomszédjának már jobb van. Már nem tollal írják a naplókat, hanem én-blogokban. Csak be ne írjon rá valaki, mert azt azonnal kivágják onnan.

Naponta több órát töltenek a fiatalok az Interneten szörfözve, de tájékozottságuk mégis erősen megkérdőjelezhető. A tudásuk meg még inkább. Hol van a többi generáció felelőssége?  A szülőké- az iskoláé, a munkahelyé…..stb mindannyiunké. Miért nincs kontrol, ellenőrzés, tanulás és a másik tanítása, véleménynyilvánítás van elutasítás, meggyőzés vagy kritika….??? Szóval törődés egymással a felelősség bevállalása mellett. Ma ez avult értékrend lenne???

Csak egy kérdést hiányolok: KINEK A FELELŐSSÉGE  MINDEZ?  Nem a gyereké, az tuti.

Ha valakit érdekel az írás: http://hvg.hu/hvgfriss/2009.18/200918_NEMZEDEKKuTATAS_ITT_A_Z_GENERACIo_Korosztal.aspx