Tegnap néztem a spanyol TV-n az élő közvetítést, a spanyolok fantasztikus fiesta-ját.  Hét- nyolcszázezeres tömeg az utcákon. A Moncloa-tól a Gran Vian át a Cibeles és az Atocha pályudvar elött végig rettenetes tömeg várta és éltette a győzteseket. Szinpadok, zene, tánc és öröm mindenki arcán. A busz még éjjel 11 órakor is járta a fiukkal a várost. Akkor már visszafelé tartottak a Királyi Palota elött elhaladva ismét a Moncloa felé. A tömeg nem oszlott, kisérte őket és ünnepeltek.Ünnepeltek kortól, nemtől, származástól, párt hovatartozástól függetlenül. Nem csak madridiak, hanem szerte Spanyolországból képesek voltak a tomboló kánikulában utazni, hogy részesei lehessenek valami igazán rendkivülinek. Világbajnoknak lenni nagy dolog, de számomra egészen elképesztő, hogy egy nemzet ennek EGYSÉGESEN, EGYÜTT ennyire tudjon örülni. Őrülten, boldogan! Tegnap nem számitott, hogy ki a katalán, a baszk, vagy andaluz, mindenki spanyol volt és a hőseit ünnepelte. Nem lehetett meghatódóttság nélkül ülni a képernyő elött. Ahogy a repülőtéri felirat is mondta: egy boldogabb Spanyolország várta a bajnokait.

Ők már megtanultak valamit. Megtanultak szívből, őszintén örülni!

Van mit tanulnunk tőlük......!!!!!!!!!! ( ÉS nem nem csak a foci)